Így készül:
Kelt tésztát készítek. Ha megkelt, akkor nem túl vékonyra elnyújtom, körülbelül egy centi vékony csíkokra vágom és a tisztára törölt, zsírozott kukoricakóróra tekerem. Vigyázni kell, hogy a tekerés ne legyen túl szoros, és a tésztacsíkok széle egymáshoz érjen. A feltekert kalács tetejét felvert egész tojással megkenem, és cukros dióba forgatom. (A diót nem darálom, csak késsel durvára vágom.) Zsírozott tepsibe teszem. Egyenletes tűzön pirosra sütöm. (180-200 fokos gőzös sütőben). Ha megsült, akkor még melegen a kukoricaszárat óvatosan kihúzom a kalácsból.
fél kg liszt
6 dkg zsír, vaj, vagy margarin (legjobb a zsír – de csak a házi!)
csipet só
5dkg cukor
2 tojás sárgája
fél csomag élesztő
3 dl tej
Az élesztőt egy csipet cukorral kb 1 dl langyos tejben felfuttatom. Fontos, hogy a tej langyos legyen, ne forró! A cukor „érje” az élesztőt! Én előbb az élesztőt morzsolom a meglangyosított tejbe. Míg az élesztő felfut, addig a lisztet elmorzsolom a zsírral, a megmaradt langyos tejben feloldom a cukrot és a sót.
A liszt közepébe vájt lyukba öntöm a cukros-sós tejet, a megfuttatott élesztőt, ide ütöm a tojások sárgáját, és lágy tésztát gyúrok. Letakarva langyos helyen fél órát kelesztem.
6 dl tej
10 dkg liszt
15 dkg cukor
fél rúd vanília vagy egy csomag vaníliás cukor
Ha a krém kihűlt, akkor zacskóba kanalazzuk, a zacskó alján lyukat vágunk és a kürtőskalácsokba töltjük. Ha a kalácsok túl hosszúak, akkor nem ér bennük végig a krém. Ezért én töltés előtt a nagyobb kalácsokat kettévágom. (Őszintén bevallom, a töltés már a férjem dolga.)
Nagyon ritkán készítek belőle egy adagot. Legtöbbször kétszeres mennyiséggel dolgozok.