Nagyon sok fiatal pár válásáról hallok mostanság az ismerőseim körében. Legtöbbjüknél pont akkor következik ez be, amikor jön a baba, vagy éppen kicsi még a poronty. Európában élen járunk a válási statisztikában is.
Miért lehet ez? Pár évtizeddel ezelőtt miért volt olyan kevés válás? Jobban tudták egymást szeretni az emberek? Mélyebb érzéseik voltak? Jobban tisztelték egymást és a hűség fontosabb volt számukra?
A válás a polgárosodás egyik ”vívmánya” volt, az emberre monogámiát kényszerítik a társadalmi, öröklési feltételek. Pedig biológiailag nem így vagyunk kódolva. Főleg a férfiak tudatalattijában él még most is a poligámia. Az állatoknál nincs szerelem (bár őket kéne megkérdezni:-))). Ott működik a fajfenntartás ösztöne: minél rövidebb idő alatt a hím állat minél több nőstényt kell, hogy megtermékenyítsen.
Leegyszerűsítve ez a helyzet a „civilizált fajok”, az ember esetében is. A férfiak tiltakoznak ez ellen, de a válási statisztikák nem ezt mutatják. Leggyakrabban a férfiak lépnek félre a házasságokban, ők fantáziálgatnak a több nővel való szexualitásról is inkább.
Ami érdekes jelenség, hogy mivel mi nők nem akarunk elmaradni a férfiaktól, ezért rohamosan nő azoknak a nőknek a száma is, akik megcsalják a férjüket, párjukat. Ezt a férfiak a mai napig nem tudják feldolgozni, mert a tudatukban/tudatalattijukban még mindig az van, hogy ők az elsők a családban és a nők a másodikak.
Azért régen sem voltak szentek az emberek: a katolikus egyház válási tilalma mellett a férfiaknak gyakran volt kettős életük, a család mellett futó kapcsolatuk. És ezt az akkori társadalom el is fogadta, viszont a nőknél ugyanezt súlyosan elítélték!
Visszatérve napjainkra: sajnos a válások nagy százaléka akkor következik be, amikor kisgyermek születik, cseperedik. Ez azért is lehet, mert ugye a férfiak –akár bevallják, akár nem- máshogy néznek a feleségükre várandósan, és mikor megszüli gyermekét. Már elsősorban anyaként tekintenek rájuk. A kisgyermekkel való foglalkozást, gondokat, stresszeket pedig nem minden férfi tudja egyformán feldolgozni.
Az un. Macho- típusú férfiak legbelül úgy gondolják, hogy a gyerekkel való foglalkozás női mesterség. Talán azért is stresszeli őket, hogy a társadalom és a család is egyre inkább megkívánja, hogy ők is kivegyék részüket a gyermek gondozásából.
Sokszor belemenekülnek futó kapcsolatokba, hogy a feszültségeiket oldják, és színt vigyenek a hétköznapokba. Nem szép dolog tőlük, – főleg, ha a párjuk otthon közben gondozzák a csemetét-, de nagyon sok ilyen sztoriról hallani.
A kulcsszó szerintem a szeretet, tolerancia (persze nem mindenáron!) és beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés…
Ez utóbbi nehéz dió lehet, mert a férfiakhoz külön jel-, kód-, és értelmező-berendezések lennének szükségesek legtöbbször.
Bozóky Ágnes
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
.jpg)
