Nagycsaládosok vagyunk, 3 gyereket nevelünk. Mindegyiket akartuk, nagyon vártuk, szeretjük. Személy szerint sosem ért minket hátrány azért, mert így döntöttünk. De vannak sorstársaink, akik ezt nem mondhatják el magukról.
Ha valakinek ,,sok” gyereke van, az általános vélekedés szerint az illető család bizonyosan vakbuzgóan vallásos, nagyon szegény, tudatlan, esetleg kisebbségi. Amíg az átlagos születésszám Európában 1,7 körül alakul családonként (Magyarországon ez az érték, az ún. reprodukciós ráta jelenleg mindössze 1,3!), addig nehezen várhatjuk el, hogy a társadalom megértse, valaki miért vállal 3 vagy több gyereket.
Nemrégiben egy fórumon felvetődött, vajon a gyerektelenek (egygyerekesek) tartják-e el a nagycsaládosokat, vagy éppen fordítva, a nagycsaládosok jelentenek-e olyan szintű vásárlóerőt, és jövőbeli eltartókat, ami a gyerektelenek nyugdíját biztosítja majd a jövőben… előrebocsájtom, igazi gazdasági érvek nemigen merültek fel ebben a vitában, ám érzelmi alapon rendkívül nagy pofonokat osztottak a hozzászólók –elsősorban a sokgyerekesek kárára.
Meghökkentő módon az ingyen tankönyvet sokan irigylik, még akkor is, ha az nincs minden esetben ingyen. (lásd: http://www.flagmagazin.hu/?a=cikk&cikkid=1976 )
Sokan nehezményezik, hogy az 1 és 2 gyerekes családok nem juthatnak ehhez a kedvezményhez. Egy tipikus hozzászólás:
,,Én egy dologgal nem értek egyet, azzal, hogy ha valaki nagycsaládos, akkor ingyen kapja a tankönyvet, és egyéb kedvezményekre jogosult. És nem azért, mert esetlegesen majd az én adómból állják, mert mint mondtam, ez azért ennél összetettebb, hanem azért, mert mindenki tudja mit vállal! Ha én vállalok egy gyereket, vállalom, hogy költségekkel jár, és, hogy x forintba kerül majd neki a ruha, a taníttatás stb. … ha 5gyereket vállalok, akkor nyilván ezek a kiadások megszorzódnak 5-tel, ergo ha nincs 5-ször annyi pénzem, akkor nem vállalok annyival több gyereket, arra számítva, hogy majd ilyen-olyan dolgokat úgyis ingyen kap.”
Nézzük sorjában. Mik is azok az ,,egyéb” kedvezmények? Én kiszámoltam a saját családunkra vetítve, ahol is a 2 nagy általános iskolába jár, az ő tankönyvük együtt kb. 20ezer forintba került volna, ha nem kapjuk ingyen.
A Legkisebbem óvodás, ő féláron kapja az ebédet, ez kb. havi 1.500.- Ft kedvezmény, azaz éves szinten kb. 15.000 Ft.
35.000 Ft. Ennyit kapunk mi az államtól ,,ajándékba”. Már az Állatkertben és a Vidámparkban sincs nagycsaládos belépő…
A másik óriási tévhit: a nagycsaládosok nem dolgoznak, kvázi a társadalom többi része tartja el őket. Egy átlagos családban az anya van otthon a gyerekekkel, a gyes, gyet (=főállású anyaság) idején ugyanúgy vonják az egészségügyi hozzájárulás, a nyugdíjjárulékot. Életszerű, hogy a férj dolgozik, tehát adózik, járulékokat fizet.
Hogy mennyire lehet előre tervezni, azt hiszem, ezt a kérdést kár is feltenni. Ami 5 évvel ezelőtt biztosnak tűnt és tervezhetőnek, azt az élet mára jócskán átírta. Ha évekkel ezelőtt teljesen reálisnak tűnt 3-4-5< gyereket vállalni, felelősen emellett döntött egy család, senkinek nincs joga utólag számon kérni, vajon miért fogad el segítséget most bárkitől.
Hiszem, hogy az átlagcsaládok sosem az állami segítségért vállalják a sok gyereket. Hanem mert szeretik a gyerekeiket. Az életünk egy gyerekkel jóval egyszerűbb lenne, de semmiképpen sem boldogabb. Úgy gondolom, a legjobb dolog, amit a gyerekünkkel tehetünk, ha testvéreket adunk neki.
Nágel Zsuzsanna
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
