Milyen felnőttek lesznek a mai fiatalokból?Megállíthatatlannak tűnik a mai magyar fiatalság kettészakadása, sőt, az érvényesülni képesek és a lemaradók közötti olló egyre tágabbra nyílik. A társadalmi helyzet ráadásul öröklődik, azaz nemcsak a következő, hanem további generációk sorsa is eldőlni látszik.
Ami pedig mindezeken túlmenően a felnövő nemzedék tagjairól elmondható: a tévé helyett az internetre esküsznek; szélsőségesen korán vagy éppen későn kezdik a szexuális életet; egyre kevésbé vallásosak; az előző generációnál idegenellenesebbek és erőszakosabbak; s bár nem sportolnak annyit, mint régebben, a cigarettának valamelyest kevésbé rabjai.
Krisztina 16 éves, az ország egyik legjobb gimnáziumának 10. osztályos tanulója Budapesten, a szülei mérnökök. Angolul és franciául beszél. Azt meséli, ha sikerül, jövőre egy évig külföldön tanul, hazatér, itt érettségizik, elvégzi az egyetemet, majd megszerzi második diplomáját valamelyik európai vagy amerikai egyetemen.
Réka 15 éves, vasutas szülők gyermeke. Most végezte a 8. osztályt egy Pest megyei városka iskolájában. Nyelveket nem beszél, amikor a Figyelő munkatársával találkozott, éppen várta a felvételi eredményét egy másik város szakközépiskolájából. Fogalma sincs, mivel szeretne majd egyszer foglalkozni. A továbbtanuláshoz az alapján választott iskolát, hogy egyáltalán hová van esélye bekerülni. Családot biztosan szeretne, csakúgy, mint Krisztina, ám míg Réka mielőbb gyereket nevelne, fővárosi társa ezt majd csak 12–15 év múlva tervezi. Utóbbi szerint csak akkor érdemes belevágni ilyesmibe, ha már van olyan egzisztenciája, amellyel a gyerekének (egynek, legfeljebb kettőnek) ugyanazt a képzést és életszínvonalat tudja biztosítani, mint amilyenben maga is részesült. Réka viszont a „hány gyereket szeretnél?” kérdésre csak nevet, majd azt mondja: „Minél többet, én is felnőttem valahogy, majd csak jut nekik is!”
Fotók: Kotschy Gábor
A válság áldozatai
Lelkileg is súlyosan érintette a fiatalokat a gazdasági válság – derült ki azokból a beszélgetésekből, amelyeket a Figyelő munkatársa két különlegesnek mondható iskola diákjaival folytatott. Az egyik az Alternatív Közgazdasági Gimnázium, amely Magyarország első alapítványi iskolája, s ahol az idei tanévben 65 ezer forint a havi szülői költségtérítés. A másik pedig a Zöld Kakas Líceum, amely szintén alapítványi szakközépiskola, s amelyet más középiskolákban sikertelen, ám képességeik alapján nemcsak érettségire, hanem továbbtanulásra is alkalmas gyerekeknek hoztak létre. A gyerekek többsége mindkét helyen arról mesélt, hogy a családjuk erősen megszenvedte a válságot. Az ebből fakadó feszültséget néhány esetben a család nem is bírta ki, és szétszakadt. A diákok nem tudják kezelni a helyzetet, tehernek érzik, hogy a szülők rájuk hárítják a gondjaikat. „A stressz és a pénztelenség a szülőket teszi tönkre, ők pedig a gyerekeket” – fogalmazott egyikük. Ezért sokan nem is szeretnék követni az otthon látott mintát, mert úgy érzik, a szüleik kapcsolatát nem a szeretet, hanem a pénz irányítja.
Árulkodó, hogy amikor az országos, 2008-as kutatásnál azt kérték a diákoktól, nevezzék meg a legégetőbb problémáikat, a munkanélküliséget 47 százalék, a pénztelenséget 43, a lakásproblémát pedig 32 százalék említette. Négy évvel korábban – a már akkor is hangsúlyos pénztelenség mellett – a drogok és az alkohol terjedése, illetve a jövő kilátástalansága miatt aggódtak leginkább.”
A két, mellesleg egyaránt rendezett családban nevelkedő lány pályája tökéletesen beleillik abba a képbe, amelyet szociológusok, és általában ifjúsággal foglalkozók vázoltak lapunknak, amikor arról kérdeztük őket, milyen eljövendő generációt „termel ki” a mai magyar társadalom. Az egybehangzó válaszok szerint a következő nemzedéken belül legalább két különböző generációt lehet elhatárolni. „Nevelünk egyfelől egy olyan generációt, amely hisz abban, hogy önmaga sorsát alakíthatja, és ehhez megtanítjuk nekik az eszközöket is. Ezzel párhuzamosan nevelünk viszont egy olyat is, amelynek tagjai a tehetetlenséget tanulják meg, és nem csupán hitük nincs, de valóban eszközeik sincsenek” – fogalmazza meg ezt a társadalmi kettősséget Zsolt Péter médiaszociológus. A mostani felnőtt nemzedékek szemében mindkét véglet deviánsnak tűnhet, de míg az egyik az építkezésben és újrateremtésben tér majd el tőlük, a másik a rombolásban. „Az pedig – jegyzi meg Zsolt Péter – külön rejtély, hogy ez a két csoport mit tud majd egymással kezdeni.”
Szex
KORÁN KEZDŐK ÉS KIVÁRÓK. A mai fiatalok első szexuális együttléte statisztikai átlag alapján 16–17 éves korukra tehető; éppen úgy, mint húsz éve. Ám miközben – mutat rá Sz. Mikus Edit szexológus – mind többen vannak azok, akik 12–13 éves korukban veszítik el szüzességüket, megugrott azok száma is, akik még 30 évesen sem.
KÉSLELTETŐ ERŐK. A késői szex inkább a férfiakra jellemző; az egyik fő ok esetükben a számítógép, illetve a virtuális világ hatása. Sokakat annyira elvarázsol ez a közeg, hogy azután egy hús-vér nőhöz már nem tudnak közeledni. A nők esetében inkább az a gond, hogy nincs önbizalmuk, mégpedig a címlapokon, televíziókban látott, tökéletes testűnek tűnő lányok miatt.
TÚL AZ INTIMITÁSON. Gyarmati Tamás orvos, a Beszéljünk róla című felvilágosító könyv szerzője szerint mára a szexualitás, mint intim viszony, megszűnt létezni. Az alsóbb rétegekből származó gyerekeknél lefeküdni valakivel olyan, mint megenni egy hamburgert. A szülő-gyermek kapcsolatok megromlása miatt pedig szerinte a szexnek egyszerűen szeretetpótló funkciója lett.
APJUKRA ÜTNEK. A két, szembeötlően eltérő úton haladó csoport sorsa még élesebben különválhat, ha megvalósul a jelenlegi kormányoldalról bedobott elképzelés: a tankötelezettség korhatárának leszállítása 18-ról 16 vagy akár 15 évre. Vekerdy Tamás gyerekpszichológus ezt a minap egyenesen nemzeti katasztrófának nevezte. A terv szerinte meglepő, érthetetlen és értelmezhetetlen. Ma a legtöbben 14 évesen fejezik be az általános iskolát, márpedig ilyen végzettséggel sehol a világon nem lehet elhelyezkedni. A döntés hatására csak még több lenne a munkanélküli, a segélyre szoruló ember. Mindez pedig nemcsak egy korosztály boldogulási esélyeit csökkenti, hanem a következőkét is.
Ezt a vélekedést támasztja alá Bauer Béla ifjúságkutató, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet kutatási igazgatóhelyettese is, aki szerint a társadalom elitje sosem „termelte újra” önmagát olyan szinten, amennyire ma teszi ezt. A legutóbbi, 2008-ban készült átfogó ifjúságkutatás eredményeiből például kiderül, hogy a mindössze általános iskolai végzettségű apák gyermekeinek több mint egyharmada ugyanezen a képzettségi szinten marad, ami szinte biztosan munkaerő-piaci gondok elé állítja őket.
Cigi, drog
TÖBB LÁNY GYÚJT RÁ. A fiatalok között a lányok 23,6 százaléka rendszeres dohányos, míg a fiúknál 21,5 százalékos ez az arány. A három évvel ezelőtti Nemzetközi Ifjúsági Dohányzásfelmérés adatai szerint előbbiek 58,4 százaléka próbálja ki a cigarettát, míg a fiúknak 56,5 százaléka gyújtott már rá.
KEVESEBBEN PRÓBÁLJÁK KI. Egy korábbi felméréskor, 2003-ban a fiatalok 65,8 százaléka mondta azt, hogy próbálta már a dohányzást. Akkor egyébként még a fiúk voltak többen.
KÉPZETLENEK HÁTRÁNYBAN. Az Echo Survey szociológiai kutatóintézet tavalyi két regionális ifjúságkutatásából kiderült, hogy a képzettség nélküli családban nevelkedő fiatalok közül Egerben 44, Nagykanizsán 30 százalék dohányzik, míg a diplomások esetében az arány előbbi helyen 20, utóbbin 13 százalék.
KÁBÍTÓSZER ÉS ISKOLA. A fenti összefüggés a drogok fogyasztására is áll. Az alacsonyan képzett, szakiskolába járó tanulók körében ugyanis a kábítószerezők – legalábbis az azt bevallók – aránya Egerben és Nagykanizsán egyaránt 10 százalék körüli, míg a gimnazistáknál „csupán” 6 százalék.
Mindezt összevetve a településtípussal is, ahol a fiatalok nevelkedtek, a szakadék még látványosabb. Míg ugyanis a megyei jogú városokban lakó, diplomás apák gyermekeinek 62 százaléka szintén felsőfokú végzettséget szerzett, a községekben élő, csupán általános iskolát végzett szülők gyerekeinek mindössze 2 százaléka jutott el a diplomáig. Vagyis ha már 15 évesen nagy számban kerülnének ki fiatalok az oktatásból, ez nem csak az ő életüket állítaná kényszerpályára egyszer s mindenkorra, hanem sokuk gyermekeit is hasonló sorsra predesztinálná.
A lapunk által megkérdezett pedagógusok szintén nem vinnék 16 év alá a tankötelezettséget. Sokak szerint 17 éves kor alatt „nincs még kész” egy ember. „Nem egyszer előfordul, hogy 14–15 éves diákokat kell megtanítani a kés és a villa használatára” – meséli például Fekete János, a budapesti Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola igazgatója. Ráadásul ez még egy viszonylag egyszerű feladat, jóval nehezebb a minimális fegyelemre, kötelesség- és felelősségtudatra nevelni az ifjúságot. A család ebben a korábbinál nagyságrendekkel kevésbé partner; szocializációs szerepe egyes társadalmi rétegek esetében minimálisra csökkent.
A fogyasztás trendjei
Növekvő beleszólás
Évi 33 milliárd forint – egy 2008-as Szonda Ipsos kutatás szerint három esztendeje ennyi zsebpénz felett rendelkezett a 8–14 éves korosztály. Ez havi átlagban fejenként 3300 forintnak felelt meg, ám a friss kutatások szerint a fiataloknak ennél lényegesen nagyobb összeg elköltésére van hatásuk.
További részletek a csütörtöktől kapható Figyelő hetilapban. Az elemzés foglalkozik azzal is hogy eldőlnek-e a fiatalok karrier esélyei, hogyan viszonyul a politikához, a valláshoz az új, netfüggő generáció, és hogy valóban idegenellenesebbek és erőszakosabbak-e, mint a korábbi nemzedékek.
figyelo.hu
