Futamértékelő – Sepang

 

 

Az egy hetes szünet ellenére több kisebb módosítással vágtak neki a csapatok a maláj hétvégének. A Ferrari például, aminek autóin Barcelonáig le kell cserélnie oldaldobozára szerelt visszapillantó tükreit, újszerű padlólemezzel kísérletezett, a Mercedes módosított hátsó karosszériával, a Toro Rosso új kipufogóval fejlesztette gépét, a Sauber istálló pedig immáron élesben is bevetette McLarentől koppintott ún. „F-csatornás” hátsó vezetőszárnyát. A többi csapat csak apróbb változtatást eszközölt.

 

Magyar idő szerint péntek hajnali négy órakor megkezdődött a Forma-1-es Maláj Nagydíj hétvégéje az első szabadedzéssel. Az első nap száraz, tökéletes időjárási körülmények közt telt, az aszfalt hőmérséklete közelített a 40 Celsius fokhoz. Mindez annak fényében örömteli, hogy előző nap egész délután úgy szakadt, mintha a dézsából öntötték volna az asszonyok, a boxutca bokáig érő folyóvá változott. Egészen elképesztő még belegondolni is, kik ülnek az FIA vezetésében? Általános iskolai földrajzórákon tanulják a gyerekek, hogy az év ezen időszakában a csapadékot hozó monszunszél kora esti érkezéséhez órát lehetne állítani, s ha egyszer a pályára érkezik, akkora zuhé kerekedik, ami versenyzésre alkalmatlanná teszi. Vasárnap esett meg a kivétel, ami ugyebár erősíti a szabályt. Az unalmas vonatozás mellett legalább annyira kártékony a sportra nézve az irreális eredményeket produkáló káoszfutam. Mindezt azért, hogy az európai rajongók két-három órával többet alhassanak…

 

A versenypilóták mellett két tartalék is szerepet kapott délelőtti edzésen. A Force Indiánál – Melbourne után másodszor – Paul di Resta tesztelt, a Lotus pedig hazai pályán lehetőséget adott védencének, a 3,5 literes Formula Renault tavalyi összetett dobogósának, Fairuz Fauzynak.

 

Az első tréning eseménytelenül telt, nagyobb pályaelhagyások nélkül zajlott le az első másfél óra. Ami egyértelmű Hamilton-fölényt hozott, 1:34,921-es időeredményét csak Nico Rosberg tudta az utolsó pillanatokban megközelíteni. Harmadik helyen, 3 tizedes elmaradással a másik McLaren, Jenson Button következett. Az Ausztrál GP győztese nem volt különösképp elégedett a tapasztaltakkal, heves túlkormányzottságra panaszkodott, míg Hamilton ugyanúgy nyilatkozott, mint egy hete olyankor, ti. ennyire jó autót ő még nem vezetett ezen a pályán. A McLaren végsebessége volt igazán kiemelkedő, a hátsó egyenes végén az MP4/25-ös volt képes egyedül átlépni a 300 km/h-s határt. Messzemenő következtetéseket persze nem lehetett levonni, hiszen a Red Bullok és Ferrarik szokás szerint a versenyre való felkészülésnek szentelték a pénteki napot. Massa viszont látványosan megkínlódott a pályával, a technikás 11-es kanyarban nem egyszer bizonytalankodott.

 

A délutáni gyakorlást megelőzően már megmutatta igazi arcát Szepang, kisebb zápor érkezett a pályára, de kezdésre teljesen felszáradt a pálya. A McLaren, pontosabban Hamilton (1:34,175) ott folytatta, ahol délelőtt abbahagyta, versenygépe kitűnően muzsikált az eddig gyengeségének számító tempós kanyarokban, az őt követő Vettel- Rosberg kettősre közel 3 tizedet vert. Biztatóan kezdett a Mercedes és a Renault, Kubica a 6., Petrov a 9. helyen zárt. A Ferrarik továbbra is versenyszimulációt végeztek mindkét keveréken, ehhez képest Alonso 7. helyezése szintén nem tűnt rossznak. Mark Webber volt a Red Bull rossz sorozatának következő áldozata, az ausztrál autója megállt egyik gyorsköre közben, ez volt a Renault-motor idei második meghibásodása. Örömteli tény, hogy az újonc csapatok kezdenek végre belerázódni a Formula-1-be, első problémamentes péntekjüket teljesítették, az erősorrend nem változott, a Lotus mögött 5 tizeddel elmaradva következtek a Virgin autói, a két Hispania bő 2 másodperccel zárta a sort. Meglepetésre Karun Chandhok jóval meggyőzőbbnek tűnt, ami előirányozta a hétvége hátralévő részét.

 

A meteorológusok nagy mennyiségű esőt jósoltak a szombati napra, ehhez képes a harmadik szabadedzésen csupán a pálya bizonyos pontjain szemerkélt az eső, a hidegzuhany csak az időmérőre maradt. A kvalifikáció eredményeit hagyományosan a leginkább tükröző tréninget Mark Webber nyerte meg (1:33,542), viszont 5 századon belül zárt hozzá képest Hamilton és Vettel is. A tabella első nyolc helyét kibérelték a TOP4-csapatok.

 

A késő délután megrendezésre kerülő időmérő edzésen aztán az igazi, kiszámíthatatlan arcát mutatta Szepang. Amint zöld színre váltott a boxutca végére helyezett lámpa, a pálya egyes részein csontszáraz volt az aszfalt, máshol viszont heves zápor áztatta. Mivel a továbbiakra még több csapadékot jósoltak, szinte mindenki gyorsan túl akart lenni gyors körén, ezzel bebiztosítva Q2-es tagságát. A McLaren és a Ferrari azonban inkább gumit spórolt, kivárt, bízott saját szoftvereiben, mint józan paraszti eszében. Elég lett volna ugyanis egyetlen közepes kör és továbbléphettek volna, ehelyett a pálya gyors felszáradásában bízva hosszú percekig a boxban maradtak. Mire elszánták magukat, a pálya állapota olyan mértékben romlott, hogy „intermediate” gumikon körbe sem lehetett menni. A Ferrarik abszolút képtelennek mutatkoztak erre, a két McLaren már eredményesebb volt, Jenson Button a 12. legjobb idővel megnyugodhatott volna… Ám a csapat nem figyelmeztette erre, így újabb gyors körben kezdett, felmászott egy vízátfolyásra, a kavicságyból pedig már nem volt menekvés, számára is véget ért az edzés. Hamilton csapattársénál is jobb részidőket produkált, vélhetően csont nélkül továbbjutott volna, ám a célegyenesre ráfordító kanyarban megpördült, ezután már hiába erőlködött extrém esős gumikon, a két Ferrarival együtt szégyenszemre már az időmérő első körében búcsúzni kényszerült.

 

A nagycsapatok betlijét Kovalainen és Glock kihasználta, így a Lotus és a Virgin történetük első Q2-es eredményének örülhettek. A kiesők közt találtuk még Trullit, a két Hispaniát, valamint Lucas di Grassit, az újonc brazil autójának néhány alkatrészét az edzés és az időmérő között újjá kellett építeni, így csak az utolsó pillanatokban tudott néhány kört teljesíteni. A Q1-et Robert Kubica nyerte (1:46,283), de la Rosa és Vettel előtt.

A Q2-ben némiképp konszolidálódott az időjárás, hamar kiderült mindenki számára, hogy a „köztes esőgumik” elegendőek lesznek erre a pályára. Csak az edzés végére fokozódott a zivatar intenzitása, de addigra már minden lényeges kérdés eldőlt. Továbbjutott a két Red Bull, Mercedes, Williams és Force India, rajtuk kívül még Kobajasi és Kubica szerepelt az első 10 között. Vitalij Petrov sokáig szintén a továbbjutók táborát erősítette, ám utolsó gyors körén rontott, így végül a 11. rajtkockából indulhatott. Kiesett rajta kívül még a forgalommal kínlódó de la Rosa, a gumiválasztásban rontó Toro Rosso, valamint Kovalainen és Glock. A második szekcióban Vettel (1:46,828) volt a leggyorsabb, Kubica, Sutil és Hülkenberg volt a további sorrend.

 

A mindent eldöntő harmadik periódust megelőzően is lógott az eső lába, baljós fekete felhők gyülekeztek a pálya fölött, így nem kellett csodálkozni, hogy mind a 10 autó felsorakozott a boxutca kijáratához. Robert Kubica leleményesen a perceken át esőben álldogáló Force Indiák elég vágott, de így sem tudott teljesíteni gyors kört. 7:17-tel az edzés vége előtt ugyanis piros zászlót lengettek, a tavalyi futamot idéző özönvíz zúdult a pályára, senki nem tudta garantálni a versenyzők biztonságát. Negyed óra elteltével folytatódott az edzés, mindenki az extrém esőgumikon próbálkozott, egyedül Mark Webber tett fel mindent egy lapra, s neki lett igaza. Az ausztrál (1:49,327) közel másfél másodpercet adott ellenfeleinek, így megszerezte pályafutása második pole pozícióját. Eközben a többiek nem tudtak javítani második próbálkozásra, az extrém esőgumik annyira elkoptak, hogy az állás nem változott. Így Nico Rosberg indulhatott az első rajtsorból, a korábbi két időmérőn nyertes Vettelé lett a 3. rajtkocka. Az első öt rajthelyen négy német foglalt helyet, Sutil és Hülkenberg is erőn felül teljesített. Michael Schumacher mindössze a 8. helyet csípte meg, miután első mért körében csak a biztonságra törekedett, a kopott gumikon viszont már nem volt esélye javítani.

Bár az előzetes jóslatok szerint esőnek kellett volna mosnia a szepangi pályát már a rajt előtt negyedórával, a riasztóan sötét fellegek az egész futam során elkerülték a versenyhelyszínt. A McLarennél és a Ferrarinál azért láthatóan tanultak az előző napi hibából, kalkuláltak a valószínűtlen esővel is, első etapjukat igencsak hosszúra méretezték. Normálisnak mondható 25 fok körüli levegő- és aszfalthőmérséklet mellett rendezték meg a Maláj Nagydíjat.

A rajtrács most sem volt teljes. Pedro de la Rosa Sauberjében ugyanis megmakacsolta magát a Ferrari-motor, így már a rajtprocedúrát megelőző installációs körét sem tudta befejezni, rajthoz sem tudott állni. A laikus nézők számára azért volt sajnálatos ez a korai búcsú, mert most sem tudtunk megbizonyosodni arról, mennyire sikerült Peter Sauber csapatának adaptálni a McLaren „F-csatornáját”. Melbourne-ben annak a Kobajasinak a versenygépén szerepelt ez az innováció, kinek a futamból mindössze három kanyar jutott, most pedig de la Rosa volt a kísérleti alany, sokat Malajziában sem tudtak meg a mérnökök. Rubens Barrichello még elbotorkált a célegyenesig, ám a rajtnál lefulladt a Cosworth- motor, pontosabban nem működött az erőátvitel, öröm az ürömben, hogy legalább egyetlen autó sem találta telibe.

Stratégiailag a csapatok visszatértek a Bahreinben látott egy kiálláshoz, az abroncsok bírták a terhelést, Jaime Alguersuari alatt például, 37 kört is kibírt a lágyabb keverék, méghozzá úgy, hogy a futam végén gyorsult be csak igazán. Csapattársa, Buemi próbálkozott egyedül két kiállással, két rövidebb, lágyon megtett etappal operált, tévesen, hiszen a spanyollal ellentétben nem lett pont a jutalma. Kovalainen műszaki problémák miatt látogatott két alkalommal a boxba, míg Barrichello 7. körben felcserélt kerekei túlzottan elhasználódtak a futam végére.

A versenyzők zöme az azonos autóban nagyjából másfél-2 másodperccel gyorsabb lágy keveréken vágott neki a futamnak, ez alól Alguersuari, Hamilton és a két Ferrari képezett kivételt. A tűzpiros autókat vezető Alonso és Massa eredményesen óvta a futófelületet, a brazilnál 26, Alonsónál pedig 36 körig bírta a kemény specifikációjú abroncs. Különösebben nem is erőlködtek az előzésekkel, kényelmesen elvonatoztak a két Toro Rosso mögött, majd amint azok behajtottak a boxba, kihozták autójukból a stratégiájukhoz szükséges köridőket; nem úgy Hamilton, aki szemet gyönyörködtető manőverei ellenére egészen a 30. körig kint tudott maradni. Értelem szerint mindhárman kivárásra autóztak, a számukra kedvező zápor érkezése végett nyújtották ennyire hosszúra első kiállásukat, mindhiába. Az mindenesetre szemléletes és sajnálatos jelenség, hogy a fél mezőnyt körbeautózó Hamilton végül mindössze egyetlen helyezéssel és néhány másodperccel tudta megelőzni azt a Massát, aki elsősorban a kieséseknek és taktikájának köszönheti előrelépését. Mindez iránymutató az elkövetkező futamokra vonatkozólag…

 

 

A rajt Barrichello beragadásától eltekintve zavartalanul, bárminemű ütközés, koccanás nélkül zajlott le, ami nem véletlen, hiszen a szepangi aszfaltcsík széles, így az első kanyarkombinációban akár két-három autó is beveheti egymás mellett. Kiválóan kapta el a piros lámpák kialvását Sebastian Vettel. A német már az első métereken megelőzte Nico Rosberget, majd a külső íven körbeautózta csapattársát is. Vettel lényegében itt nyerte meg magának a versenyt, ezt követően ugyanis nem mutatkozott komoly eltérés a két pilóta versenytempójában. Rosbergnek a harmadik helyért is meg kell küzdenie, de végül határozott manőverrel maga mögé utasította Kubica Renault-ját. A másik Williams sem tudott jó rajtot venni, Hülkenberg kerekei túlpörögtek, így a GP2 tavalyi bajnoka visszacsúszott egészen a 10. pozícióra. A hátsó traktusban sem maradt el a várt attrakció! A négy bajnokaspiráns közül egyértelműen Hamilton és Massa kapta el jobban a rajtot, miután az előttük tornyosuló két Lotust és Glockot átugrották, egymással néztek farkasszemet, párharcukat Hamilton nyerte, aki azon nyomban megelőzte csapattársát is. Mivel a lágy abroncsokat csak nehezen tudta üzembe helyezni, Jenson Buttont néhány kanyarral később Massa is megelőzte, majd furcsamód a brazil bizonytalan kanyarvételét kihasználva Alonso is bebújt a címvédő elé.

A fedélzeti kamerák tanúsága szerint Alonso autójával nem volt minden rendben. A kétszeres világbajnok előtt nem állt kisebb kihívás, minthogy kuplung nélkül, akadozó váltóval teljesítse az ebből a szempontból nagy terhelést kifejtő pályán. Valamennyi közben, a kanyarok előtt vissza kellett váltania egyesbe, majd egy-egy határozott gázfröccsel tudta a váltót a kívánt sebességi fokozatba tenni. Egyáltalán nem volt tehát meglepő, hogy a tapadás hiányával kínlódó Massát nem tudta visszaelőzni, még Button sokadik manővereit is csak nagy nehézségek árán tudta kivédeni. A címvédő egyébként lágy keveréken startolt, de mivel ő sem érezte megfelelőnek az autó menettulajdonságait, így inkább gyorsan szabadulni próbált a forgalomtól. Már a 10. körben túlesett egyetlen kerékcseréjén. A riválisaitól elütő taktika ezúttal nem hozott annyi előnyt, mint egy hete Ausztráliában. Noha a friss gumikon körökön át a mezőny leggyorsabbjaként 10 másodperc környékére dolgozta le a különbséget a Ferrarikhoz képest, a futam utolsó harmadára azonban teljesen elfogytak alóla az abroncsok, így nem igazán konkurálhatott ellenfeleivel.

 

Lewis Hamilton szinte pillanatok alatt áthámozta magát a középmezőnyön, az első kör végéig körbeautózta a két Toro Rossót, majd a 3. körben már pontszerző helyen tartózkodott, miután az alaposan visszaeső, a 9. körben motorhiba miatt kiálló Kobajasi Kamuit is sikeren megelőzte. Következő ellenfelével viszont már jobban meggyűlt a baja. Vitalij Petrov már az utánpótlás-kategóriákban sem arról volt híres, hogy erélytelenül elengedi maga mellett gyorsabb ellenfeleit. Most sem így tett. Az 5. kör végén hibáját kihasználva az utolsó kanyarban már előtte fordult a brit, ám a célegyenesben szerzett többletsebességével visszavette pozícióját. A következő körben már odafigyelt az ominózus fordítóra, így meghiúsította az újabb a világbajnok újabb próbálkozását. Ezt követően már nem tehetett semmit, lecsúszott az ideális ívről, Hamilton ezt ragyogóan kihasználta, majd szabálytalannak tűnő manőverekkel nem engedte, hogy az orosz még egyszer kibabráljon vele, mint körökkel korábban. A háromszori cikázásért Hamiltont ugyan megintették, de nem kapta meg a talán kijáró áthajtásos büntetést. Ebben nagy szerepe volt a versenybírók közt helyet foglaló egykori háromszoros futamgyőztes Johnny Herbertnek, vele együtt úgy döntöttek, hogy noha inkorrekt volt a manőver, annyira súlyos vétséget mégsem követett el, hogy azért kiintsék.

Technikát borzasztóan megterhelő pályáról lévén szó, nem lepődtünk meg, amikor az első 12 körben négy versenyző is feladni kényszerült a futamot. Timo Glock már a 3. körben búcsúzott. A német éppen Trullival csatázott, előzés közben aztán blokkoltak hátsó kerekei, a lefulladásgátló pedig nem üzemelt, így a megpörgést követően már menetirányba sem tudta fordítani versenygépét. A 10. körben – Kobajasi után – Michael Schumacher közvetkezett, a hétszeres világbajnok autójával már azt megelőzően sem volt minden rendben, átlagosan 7 tizeddel volt lassabb körönként csapattársánál. Elsőre úgy tűnt, eltört a bal hátsó felfüggesztés, később azonban kiderült, a szerelők rögzítették rosszul a kereket. Schumacher vibrációt érzékelt, így inkább félreállt, pedig amennyiben tudta volna a probléma forrását, talán elevickélt volna a boxig, ugyanis csak a hátsó egyenes választotta el tőle. A várva várt Schumacher-Hamilton párviadal tehát elmaradt, mint ahogy Vitantonio Liuzzival sem kell összemérnie tudását, az olasznak a gázzal akadtak problémái, így a komplett mezőny elhaladt mellette.

 

 

Miközben Hamilton látványos felzárkózását, vagy éppen a Toro Rosso két ifjonc versenyzőjének magabiztos védekezését láthattuk, az élen semmi említésre méltó esemény nem történt. A két Red Bull közt 1-2 másodperc közt stabilizálódott a differencia, nyitó etapjuk 21 köréből 13 alkalommal Vettel, 8 alkalommal Webber volt a gyorsabb, attól függően, hogy az ausztrál éppen a német szélárnyékában autózott-e, avagy relatíve szabad térben nyomhatta a gázt. Nehéz megállapítani, hogy Webber képes lett volna nagyobb tempót diktálni? Igazából véve maga a kérdés lényegtelen, hiszen nyerő pozícióból, az első rajtkockából zuhant csapattársa mögé. Az ausztrál egyébként elárulta, nem forszírozta – kivételesen – a keménykedést, amint látta, hogy az első hely elúszott, a csapat érdekeit szem előtt tartva viszonyult a kérdéshez. Amint az a nagykönyvben meg van írva, Christian Horner csapatvezető is az épp élen álló versenyzőjének kedvezett, magyarán Vettel jöhetett ki egy körrel korábban a boxba. Vettel a 23. körben látogatta meg szerelőit, alaposan kicentizte, befelé jövet megdobta autója hátulját. Csapata remek munkát végzett, nem úgy Webbernél, akinek jobb hátsó kerekét csak nagy üggyel-bajjal tudták helyére tenni. Mégsem lehet mondani, hogy ezen múlott a végső sorrend, ugyanis Vettel kivezető körén gyorsabb tempóban közlekedett, mint Webber a régi gumikon. A kisebb hiba miatt nőtt 1,8-ról 4,3-ra a különbség. Kemény keveréken már egyértelműen Vettel volt a gyorsabb, amikor megnyomta a gázpedált, akár 5-7 tizeddel is verni tudta Webbert.

Nico Rosberg újra higgadt, ám nem túl látványos futamon van túl. A Red Bullok utolérhetetlenek voltak, minkét keveréken 5-6 tizedes eltérést mutatott az eredményjelző, az első etapban összehozott 10 másodperces fór pedig csak azért nem nőtt még tovább, mert Vettelék nem kacérkodtak a technika ördögével, inkább kellően visszavettek a tempóból a biztos duplázás érdekében. A finn származású, de német színekben versenyző pilótának sokkal inkább kellett hátrafelé figyelnie, hiszen a rajtnál előretörő Robert Kubica nagyjából ugyanakkora távolságban követte őt, mint amekkora eltérés volt a két Red Bull közt. Hiába jött ki egy körrel korábban kereket cserélni, a dobogó harmadik foka a 35. és 38 körök közt dőlt el, amikor az egy pillanatra előzési pozícióba kerülő Kubica érthetetlen módon 4 másodperces hátrányt szedett össze. A valószínűsíthető gumiproblémák mellett a lekörözések is hátráltathatták.

 

 

Az ötödik pozícióban Adrian Sutil autózott a verseny kezdetétől fogva. Miután a határozottabb Kubica elment mellette a rajtnál, nem tudta tartani a Renault tempóját, a körönkénti 3-3 tizedes különbségből az etap végére közel 6 másodperc gyűlt össze. A zavartalan körözgetésnek az a Lewis Hamilton vetett véget, aki a 30. körben végre rászánta magát első, egyben egyetlen kerékcseréjére. Miután centikkel befért csapattársa elé, a friss gumikon már Sutilt presszionálta, ám a kezdeti lelkesedés hamar alábbhagyott, kiderült ugyanis, hogy Hamilton ragadozó ösztöne mit sem ér, ha aktuális ellenfelének kocsijában is Mercedes-motor dübörög. Minden bizonnyal a csapat és Hamilton is megelégedett ezzel a 6. helyezéssel, így Rosberget hiába rémisztgették a McLarennel, a csoda, vagyis a dobogó elmaradt.

A 6. helyért a két Ferrari és Jenson Button viaskodott egymással, a többieknek nem osztottak lapot. Buemi és Hülkenberg egyszerűen túl lassú volt, az addig remekül teljesítő Petrov pontszerzésről szövögetett reményét ismét szertefoszlatta a technika ördöge (ismét a váltó hibásodott meg), Alguersuari agresszív, két kiállásos taktikája pedig csak közvetlen riválisaival szemben volt előnyös. Kezdetben Buttonnak állt a zászló, a britek világbajnoka végig gyorsabb volt a két Ferrarinál, s még azt követően is jelentősen csökkentette hátrányát, miután a két Toro Rosso kiválásával Alonsóék előtt szabaddá vált az út. Massával szemben 9, Alonsóhoz képest 7 másodperces hátrányt mutatott az eredményjelző, úgy, hogy nekik még ki kellett egyszer jönniük kereket cserélni.

Igen ám, de amint ezen túlestek, fordult a kocka. Míg a Ferrarik valósággal szárnyaltak a friss lágy keverékű gumikon, Button autóján kemény abroncsok díszelegtek, meglehetősen kopottas állapotban. Mindez másfél-két másodperes különbséget eredményezett a tűzpiros autók javára, így Massa bő 9 sec-es hátrányát 7 kör alatt ledolgozta, s rögtön támadásba is lendült. Button 10 körön át bírta a brazil támadásait, amik a célegyenesre és az azt követő, rövidebb egyenes szakaszt záró 4-es kanyarra korlátozódtak. Button a 44. körben hibázott, lecsúszott az ívről, amit a brazil könyörtelenül kihasznált. Massa következő célja Hamilton lett volna, ám 6 másodperces lemaradását nem tudta már olyan intenzitással csökkenteni, mint szerette volna, s mivel előzésre jelen körülmények közt gondolni sem lehetett, inkább ő is beletörődött abba a 7. helyezésbe.

Annál is inkább, mert eközben Alonsónak gondjai támadtak. Két körrel a verseny leintése előtt még egyszer belevágott az előzésbe, a külső íven Button elé került, ám az addig agyonstrapált Ferrari végképp megadta magát, sűrű füst kíséretében feladta a futamot. Alguersuari mellett így Nico Hülkenberg is zsebre tehette első pontjait. Barrichello már körhátrányban fejezte be versenyét. Harmadik versenyén célba ért a Virgin Racing, külön öröm, hogy mindezt az a Lucas di Grassi könyvelhette el, aki az eddigi két alkalommal már az első néhány körben befejezte szereplését. Örömüket tovább fokozza, hogy minkét Lotust legyűrték, igaz, Trulli hidraulikája meghibásodott, így örült, ha 2 perc környéki köridőkkel, de végül beért a célba. Kovalainen pedig közel negyed órás szerelést követően tért vissza a pályára, s mivel nem teljesítette a táv 90%-át, nem értékelték. Mindkét Hispania elérte a kockás zászlót (3, ill. 4 körös hátrányban), az viszont kellemetlen meglepetés, hogy Bruno Senna több mint 40 másodperccel kapott ki Karun Chandhoktól.

 

Harmadik nekifutásra tehát Sebastian Vettel végre sikerre tudta vezetni a mezőny jelenlegi legerősebb technikájának számító Red Bullt, ez volt a német tehetség hatodik futamgyőzelme (ezzel beérte többek közt Gilles Villeneuve-öt, John Surteest és Ricardo Patresét az örökranglistán), egyben a 10. dobogós helyezése. Mark Webber eggyel többször állhatott fel F1-es pódiumra, emellé karrierje ötödik leggyorsabb körét is megfutotta; míg Nico Rosberg 2008 után pezsgőzhetett újra, ami sporttörténelmi jelentőségű pillanat volt, ugyanis gyári Mercedesszel legutóbb Juan Manuel Fangio (oldalán Piero Taruffival) állt dobogón, még az 1955-ös Olasz Nagydíjon.

Az összetettben, Alonso kiesésével, Felipe Massa vette át a vezetést, de a tabella rendkívül szoros, hét versenyző is 9 ponton belül követi a brazilt, de még Michael Schumacher sincs véglegesen elmaradva az élbolytól. A konstruktőröknél immáron mindössze 10 pont a különbség az éllovas Ferrari és az egyre jobb formába lendülő McLaren között.

 

A 2010-es Formula-1-es világbajnoki sorozat a hét végén, Kínában, pontosabban Sanghajban folytatódik.

 

 

 

Versenyzők:
1. Felipe Massa	39
2. Fernando Alonso	37
3. Sebastian Vettel	37
4. Jenson Button	35
5. Nico Rosberg	35
6. Lewis Hamilton	31
7. Robert Kubica	30
8. Mark Webber	24
9. Adrian Sutil	10
10. Michael Schumacher	9

Csapatok:
1. Ferrari	76
2. McLaren – Mercedes	66
3. Red Bull – Renault	61
4. Mercedes GP	44
5. Renault	30
6. Force India – Mercedes	18
7. Williams – Cosworth	6
8. Toro Rosso – Ferrari	2
9. Sauber – Ferrari	0
10. Virgin R. – Cosworth	0
11. Lotus – Cosworth	0
12. Hispania RT – Cosworth	0

 

 

Nagy Dávid (Dave)