2003. július 30.-án gördült le a gyártósorról az utolsó, 21 529 464. VW Bogár.
A Volkswagen Bogár (németül Volkswagen Käfer, hivatalos megnevezése Volkswagen Type 1, röviden VW Bogár) német Volkswagen cég illetve cégcsoport által 1938-tól 2003-ig gyártott autómodell, amelyből 2002 júniusáig 21,5 millió darabot értékesítettek. Ezzel a Bogár a világ addig a legnagyobb példányszámban eladott autómodellje lett.
Valószínűleg a New York Times használta először, 1938. július 3-án megjelenő cikkében a „Bogár” szót, amelyben „ezer és ezer csillogó kis bogarat” vizionál, amelyek be fogják népesíteni a német utakat.
Miután az autó az 1950-es években egyre nagyobb népszerűségre tett szert az Amerikai Egyesült Államokban, fokozatosan meghonosodott a szeretetreméltó Bogár (Beetle vagy Bug) becenév. A Volkswagen csak az 1960-as években vette át a Bogár megnevezést reklámkampányaiban, miután az autó a „Kicsi kocsi” filmekkel sztár lett és a Bogár név Németországban is elterjedt Käfer néven.
A VW Bogár története az 1930-as évekre nyúlik vissza, amikor Németország nemzetiszocialista vezetése széles néprétegek számára elérhető népautó gyártását tűzte ki célul. Az autó fejlesztésében jelentős szerepet játszott Ferdinand Porsche, akit a Bogár megteremtőjeként tartanak számon. A Bogár fejlesztése azonban korábbra nyúlik vissza. Barényi Béla már 1925-ben készített részletes terveket, amit azonban a Porsche család hosszú időn keresztül vitatott, mivel ők Ferdinand Porschét tartották az autó konstruktőrének. Barényi csak az 1953-as bírósági ítélet után tudta szerzőségi jogait és ezzel igényeit érvényesíteni. Vitatott és nem véglegesen tisztázott Ganz József szerepe az „Ős Bogár” fejlesztésében. A Ganz első prototípusát a nürnbergi Ardie gyár építette 1930-ban.
Az autó szériagyártását a háború előtt már nem tudták elkezdeni, mivel az 1938 májusában alapított wolfsburgi Volkswagen üzem még nem készült el. A második világháború alatt a gyárban kizárólag katonai járműveket és egyéb katonai felszerelést gyártottak. Az akkor Volkswagennek nevezett autó sorozatgyártását csak 1945 nyarán tudták elkezdeni. 1945 végéig 1 785 darab autó készült el, melyeket a megszálló erők illetve a német posta kapott meg. 1946-tól a VW-t 5 000 márkás áron magánszemélyek is megvásárolhatták.
Nem sokkal később megkezdődött VW exportálása az USA-ba, és a világ sok más országába. Ennek illetve a „német gazdasági csodának” köszönhetően, amelynek a Volkswagen szimbóluma lett, a „bogártermelés” Wolfsburgban és számos más gyártó- és összeszerelő üzemben szerte a világban korábban elképzelhetetlen szintre emelkedett. Az USA-ban – a német piac után a legfontosabb VW piacon – nagy népszerűségre tett szert a Bogár az 1960-as években, mint olcsó, az ottani fogalmak szerint takarékos autó, illetve mint az „ellenkultúra” megtestesítője szerepelt.
A gyártásban nagy mérföldkőhöz értek 1972. február 17-én, mert ekkor a Volkswagen Bogár eladott darabszámban megelőzte a Ford T-modellt. Az 1970-es évek elején az eladások csökkentek, mivel a Bogár számára egyre növekvő konkurenciát jelentettek a lényegesen korszerűbb kisautók. 1974-ben kezdődött meg az utódmodell, a VW Golf gyártása Wolfsburgban és 1978-ban befejezték a bogár németországi gyártását. Ezután már csak Mexikóban és Brazíliában gyártották. Németországban még 1985-ig tartotta kínálatban a VW a Bogarat.
Összesen 21 529 464 VW Bogarat gyártottak, amiből 15,8 millió darabot (ebből körülbelül 330 000 kabriót) gyártottak Németországban.
Az utolsó, 3VWS1A1B54M905162-es alvázszámú Bogár 2003. július 30-án készült el Mexikóban.
A Bogár meghajtásáról négyütemű, négyhengeres, léghűtéses, a farban elhelyezett boxermotor gondoskodik, amely a hátsó kerekeket hajtja. Az 1936-ban bemutatott első változatban a motor lökettérfogata 985 cm3, teljesítménye 17,7 kW (24 LE), hengerátmérő 70 mm, a dugattyú lökete 64 mm, sűrítési viszony 5,6 volt. A sebességváltó nem szinkronizált, négy fokozatos volt, amely egytárcsás száraz tengelykapcsolóval kapcsolódott a főtengelyhez. A gyújtáselosztón mechanikus centrifugál előgyújtás-szabályozó volt.
A karosszéria kétajtós, négy utas utazhat az autóban, a csomagokat az orrban elhelyezett csomagtérben, illetve a hátsó üléssor mögött lehet tárolni. A Bogár alvázára 18 ponton rögzítették a felépítményt, amelynek a légellenállási együtthatója 0,41.
Az autó mind a négy kereke független felfüggesztésű volt, torziós rugózással. A fékek elöl és hátul is dobfékek.
A gépkocsi méretei 1936-ban: hosszúsága 3990 mm, szélessége és magassága 1500 mm, a tengelytáv 2400 mm, az első kerekek nyomtávja 1284 mm, a hátsó kerekek nyomtávja 1250 mm. A menetkész gépkocsi tömege 600 kg volt, legnagyobb sebessége 100 km/h.
1945-ben a motor lökettérfogatát 1131 cm3-re, teljesítményét 18,4 kW (25 LE)-re növelték. 1949-ben teleszkópos lengéscsillapítókat kapott, a sebességváltó háza könnyűfém-ötvözetből készült. Öt lapból álló alsó és felső torziós rugók biztosították a rugózást, míg a fékeket hidraulikus fékberendezés működtette. Az exportra szánt változatot kétágú kormánykerékkel szerelték.
1951-től a motortest is könnyűfém ötvözetből készült, 1952-ben a karburátort gyorsítószivattyúval szerelték, az első kereket felfüggesztésébe hat lapból álló torziós rugót építettek. Mindkét oldalon le lehetett engedni az ablakokat. 1953-ra az első felfüggesztésben nyolc lapból álló alsó és felső torziós rugókat alkalmaztak és ebben az évben szüntették meg a hátsó ablak osztását. 1954-re a motor teljesítménye elérte a 22,1 kW-ot (30 LE), lökettérfogata 1192 cm3 lett és vákuumos előgyújtás-szabályozást alkalmaztak.
1957-ben jelent meg a kabrió változat, amelyet a Karmann karosszéria-építő céggel közösen fejlesztettek és gyártottak. 1958-tól műanyag tolótetőt lehetett rendelni a normál változatokhoz is. 1960-tól a motor teljesítménye 25 kW (34LE), a sebességváltó teljesen szinkronizált, a legnagyobb sebesség már 115 km/h. A motor automatikus szívatóberendezést kapott, az első futómű hidraulikus lengéscsillapítót.
1961-től szabályozható volt az utastér első részébe áramló meleg levegő mennyisége, 1962-től hátul is lehetett szabályozni a fűtést. 1964-ben jelent meg az alvázvédelem (szavatossága 6 hónap volt), illetve a hajlított első szélvédő is. Ekkor jelent meg a VW 1200A modell, amely számos kiegészítő berendezéssel és szerelvénnyel készült. 1965-ben megjelent a VW 1300-as modell, a motor lökettérfogatát 1285 cm3-re növelték a VW 1500/1600-as modell forgattyús tengelyének alkalmazásával (nagyobb, 69 mm-es löket). A motor teljesítménye 4000 1/min fordulatszámon 29,4 kW (40 LE). A keréktárcsákon a jobb hűtés miatt lyukakat alakítottak ki. 1966-tól a kabrió és a Karmann-Ghia modellt 1,5 l-es, 32,4 kW (44 LE) teljesítményű motorral szállítják, ezt a csukott modellnél is lehetett rendelni, és tárcsafékeket építettek az első futóműre.
1966-ban a VW 1200 A típust felváltotta a VW 1300 A modell, amely az alap 1300-ashoz képest szerényebb kivitelű, de 29,4 kW-os (40 LE) motorral készült. A VW 1500 modellhez pedig az 1300-as karosszériába 1,5 l-es, 32,4 kW (44 LE) teljesítményű motorokat szerelnek. 1967-től az elektromos rendszer 12V-os lett, a lökhárítókat megnövelték, a teleszkópos kormányoszlop ütközéskor összenyomódott és hárompontos biztonsági övekkel szerelték a gépkocsikat. A fékrendszer kétkörös lett. 1968-tól a VW 1500 modell automatikus váltóval is kapható. 1969-től volt kapható az ún. „L-Paket”, amely számos biztonsági és kényelmi felszerelést tartalmazott (pl. tolatásjelző lámpa, gumi ütközőbakos lökhárítók, puha borítású műszerfal, vakításmentes visszapillantó tükör, hamutartó, szőnyegek), ezeknél a modelleknél a gyári jelet egy „L” betű egészítette ki (pl. VW 1500L).
1970 augusztusában kezdődött a VW 1302 és 1302S modellek gyártása, a motorok lökettérfogata 1285 cm3, ill. 1584 cm3, teljesítményük 32,4 kW (44 LE) ill. 36,8 kW (50 LE), az 1302S legnagyobb sebessége pedig elérte a 140 km/h-át. Az első kerekeket McPherson-felfüggesztéssel szerelik, a gépkocsi tömege, tengelytávja és a kerekek nyomtávja is nőtt.
1972-ben jelent meg a VW 1303 típus, 1973-ban pedig az 1303S, utóbbi motorja 1585 cm3-es, 36,8 kW (50 LE) teljesítményű volt. 1975-ben beszüntették az 1303 és az 1303S modellek gyártását, előbbi ezután csak kabrió kivitelben volt kapható. Az 1200-as modellt „Standard” és „Lux” kivitelben kezdték gyártani, előbbi 1200 cm3-es 25 kW-os (34 LE-s) motort, utóbbi 1600 cm3-es 36,8 kW (50 LE) teljesítményű motort kapott. 1978-ban beszüntették a Type 1 modellek gyártását az NSZK-ban, ezután csak a mexikói és brazil leányvállalatok gyártottak ilyeneket. A kabrió változat gyártását csak 1980-ban szüntették be.
Mexikóból 1980-ban már 13 000 Bogarat importáltak Európába, ezt követően egyre újabb és újabb modellek gördülnek le a mexikói gyártósorról, 1981-ben elkészül a 200 000-ig példány, 1985-ben a Bogár 50-ik születésnapjára pedig kiadják a jubileumi változatot, metálszürke fényezéssel és zöld fényvédő üvegezéssel.
Az utolsó bogarat 2003-ban készítették el a mexikói Puebla városban található üzemben. Az Última Edición nevet viselő modellek számos korábban elhagyott króm díszt, fehér falú gumiabroncsokat és speciális fényezést kaptak, belül CD-lejátszó és négy hangszóró volt, hátul pedig 1,6l-es motor. A VW közleménye szerint a gyártás leállításának oka az egyre csökkenő kereslet volt.
1945 és 2003 között összesen több, mint 21 millió Bogarat gyártottak, 1971-ben évi 1,3 millió darab gördült le a gyártósorról, míg az utolsó években már csak mintegy 30 000 darab. Az utolsó sorozat 3000 példányban készült, ezek közül a legeslegutolsó darab (No. 21 529 464) egyenesen a VW wolfsburgi múzeumában kötött ki. Mexikóban külön reklámkampányt szenteltek a gyártás leállításának és egy helyi mariachi zenekar búcsúztatta az utolsó példányokat. Az egyik reklámban például egy kicsi utcai parkolóhelyet mutattak, amelyre egymás után több autó is megpróbált beállni, sikertelenül. A reklám szövege szerint: „Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi autó ilyen nagy űrt hagyjon maga mögött.” („Es increíble que un auto tan pequeño deje un vacío tan grande”).
wikipedia.org
