A képeslapunk hátterében felsejlő Bálványosvár környékének egyik legkedveltebb kirándulóhelye volt Csiszár Dénes „Feredője”.
A képeslapunk hátterében felsejlő Bálványosvár környékének egyik legkedveltebb kirándulóhelye volt Csiszár Dénes „Feredője”. A hagyományok megőrzésének, a székelyföldi fürdőépítő kalákáknak és a leszármazottak következetes harcának köszönhetően az eldugott kis fürdőhelynek szerencsére nemcsak múltja, de jelene is van. Sőt, biztató jövőt is mutatnak az itteni, emberi léptékű fejlesztések.
De honnan is indult a története ennek a vadregényes környezetben fekvő piciny fürdőhelynek? Csiszár Dénes, az egykori szeszgyáros egymaga kutatta fel az itteni borvízforrásokat a 19. század végén, és végül tizenhat gyógyforrást talált. Ezek egyike volt a későbbi Csiszár-forrás, amelynek kis medencéjébe néha beleöntöttek egy-egy liter bort, amire úgy emlékszik a család, hogy az maga volt a világ legkiválóbb fröccse. Ez lett a Csiszár-fröccs.
Lassan tíz éve, hogy a fürdő visszakerült a jogos örökösökhöz, a fürdő felújítási munkálataihoz pedig a magyar állam is hozzájárult. Mofetta, azaz gázfürdő is működik itt az érszűkületben szenvedők segítésére, a források pedig többek között a reumát, a hűlést, a gyomorsavtúltengést is enyhítik, de a szív- és érrendszeri betegségeket is gyógyítják. A Csokoládés nevű medence vize nyugtató hatása révén különböző idegbetegségek gyógyítására is alkalmas.
Az ilyen eldugott székelyföldi helyeken, a kincset érő vizek között ma úgy érezhetjük, mintha megállt volna az idő, mintha Erdélyben minden jó és minden rendben lenne. Mint 1942-ben, amikor útra kelt Tiszaigarra a 12 filléres szent koronás bélyeg kíséretében ez a képeslapritkaság, amit amúgy Budapesten adott ki a Sárai Fényképsokszorosító.
Sorozatunk következő része a 81 esztendővel ezelőtti nagy erdélyi események korába röpít minket.
Borítókép: Balázs D. Attila
Balázs D. Attila – www.magyarnemzet.hu