Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Lövő felé, a Zala folyó ligetes völgyében haladva a megyeszékhelytől az Őrség kapuja, a Zalaszentgyörgyön végigfutó országút hirtelen magas temetődombot kerül meg. Az öreg hársfák mögött álló szép templom első pillantásra elárulja középkori mivoltát: hajójának torony felé eső szakasza román stílusú, míg sokszögzáródású, támpilléres szentélye gótikus. A falu nevét adó Szent György-plébánia részletes bemutatását későbbre halasztjuk, mert nem messzire tőle egy valóban rejtőzködő építészeti emlékre bukkantunk, amely izgalmas módon kapcsolódik a sorozatunk előző részében megismert rábaszentmiklósi templomhoz.
Festőien zöld, erdős dombokkal szegélyezett tóvidéken haladunk jó két kilométert északnak egy keskeny mellékúton Zélpuszta felé. Magánterületre érkezünk, körös-körül régi uradalom egykori működésének nyomai láthatók, évtizedekkel ezelőtt ültetett fenyőfák, telepített erdők, öreg gazdasági épületek. A frissen kaszált tisztáson elénk tűnő kápolna meglepetésként fogad: elhagyottsága szinte regényes, némi titokzatosságot is rejteget. Bizony, ráférne már a javítás: vakolata jókora foltokban hullik, az alóla kivöröslő téglafalat eső mossa, szél koptatja, fagy repeszti. Lábazata málladozik, ablaknyílásai üresen tátonganak, de így legalább jól látható a belseje, mert az ajtó zárva. Szerencsére a legfontosabb, az épület tetőzete aránylag rendben van, a bádoglemezből készült héjazat megvédi a csapadéktól.
A kápolna alaprajza háromkaréjos, a keletnek forduló félköríves szentélyhez kétfelől egy-egy szimmetrikus kanyarulat fonódik. A bejárat a nyugati főhomlokzaton van, alacsony torony emelkedik fölébe, szintén bádogborítású, arányos gúlasisakkal, rajta vaskereszttel. Az északi oldalon kis sekrestye kapcsolódik az íves falkaréjhoz. A belsőben mindenütt csupaszon látható téglafalak bonyolult geometriai szerkezetet mutatnak. A középtér – nevezzük hajónak! – boltozata úgynevezett csehsüveg, a három félkaréjt félgömbkupolák fedik be, a körívek találkozásánál kosárgörbét alkotnak a falazott hevederek. Bravúros munkát végzett az építőmester, annyi szent. A kápolna belseje ki van fosztva, oltára, berendezési tárgyai, bútorai eltűntek. A vélhetően kincskeresők által megbolygatott padlózat alól, a szentély felőli részen kripta fedetlen ürege tátong.
Alaprajza, amint utaltunk rá, szinte megegyezik a Győr megyei Rábaszentmiklós templomáéval. Mindkettő háromlevelű lóhere formájú, de míg az előbbi a XII. században épült román stílusban, a zélpusztai épület barokk. Ismerjük keletkezésének évét is: 1767. Mégis ez utóbbi, roppant archaikus térszerkezetével, hagyományos téglafalazatával szinte oly ódon hatású, mint hat évszázaddal korábbi előképe. Építészeti szimbolikája a Szentháromságot jeleníti meg, amint sok hasonló, hármas egységet mutató szakrális építményé.
A katolikus kápolna régóta áll használaton kívül. A történelem láthatóan félbeszakította a hely eredeti birtokosainak, a Batthyány család tagjainak itteni tevékenységét, a gazdálkodást jó időre mások kezére bízta. Az államosított majorból nemrég megint privát birtok lett, viszont most meg az a baj, hogy egy értékes műemlék romladozik magánterületen.
Festőien zöld, erdős dombokkal szegélyezett tóvidéken haladunk jó két kilométert északnak egy keskeny mellékúton Zélpuszta felé. Magánterületre érkezünk, körös-körül régi uradalom egykori működésének nyomai láthatók, évtizedekkel ezelőtt ültetett fenyőfák, telepített erdők, öreg gazdasági épületek. A frissen kaszált tisztáson elénk tűnő kápolna meglepetésként fogad: elhagyottsága szinte regényes, némi titokzatosságot is rejteget. Bizony, ráférne már a javítás: vakolata jókora foltokban hullik, az alóla kivöröslő téglafalat eső mossa, szél koptatja, fagy repeszti. Lábazata málladozik, ablaknyílásai üresen tátonganak, de így legalább jól látható a belseje, mert az ajtó zárva. Szerencsére a legfontosabb, az épület tetőzete aránylag rendben van, a bádoglemezből készült héjazat megvédi a csapadéktól.
A kápolna alaprajza háromkaréjos, a keletnek forduló félköríves szentélyhez kétfelől egy-egy szimmetrikus kanyarulat fonódik. A bejárat a nyugati főhomlokzaton van, alacsony torony emelkedik fölébe, szintén bádogborítású, arányos gúlasisakkal, rajta vaskereszttel. Az északi oldalon kis sekrestye kapcsolódik az íves falkaréjhoz. A belsőben mindenütt csupaszon látható téglafalak bonyolult geometriai szerkezetet mutatnak. A középtér – nevezzük hajónak! – boltozata úgynevezett csehsüveg, a három félkaréjt félgömbkupolák fedik be, a körívek találkozásánál kosárgörbét alkotnak a falazott hevederek. Bravúros munkát végzett az építőmester, annyi szent. A kápolna belseje ki van fosztva, oltára, berendezési tárgyai, bútorai eltűntek. A vélhetően kincskeresők által megbolygatott padlózat alól, a szentély felőli részen kripta fedetlen ürege tátong.
Alaprajza, amint utaltunk rá, szinte megegyezik a Győr megyei Rábaszentmiklós templomáéval. Mindkettő háromlevelű lóhere formájú, de míg az előbbi a XII. században épült román stílusban, a zélpusztai épület barokk. Ismerjük keletkezésének évét is: 1767. Mégis ez utóbbi, roppant archaikus térszerkezetével, hagyományos téglafalazatával szinte oly ódon hatású, mint hat évszázaddal korábbi előképe. Építészeti szimbolikája a Szentháromságot jeleníti meg, amint sok hasonló, hármas egységet mutató szakrális építményé.
A katolikus kápolna régóta áll használaton kívül. A történelem láthatóan félbeszakította a hely eredeti birtokosainak, a Batthyány család tagjainak itteni tevékenységét, a gazdálkodást jó időre mások kezére bízta. Az államosított majorból nemrég megint privát birtok lett, viszont most meg az a baj, hogy egy értékes műemlék romladozik magánterületen.
mno.hu
