Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.
Damjánnal és ikertestvérével, Szent Kozmával a Turóc megyei Márkfalván találkoztam először, aztán Zalaszántón, annak előtte pedig Zolnay László jól ismert könyvében, ahol az itt látható kép szerepel. Ő a középkori magyar egészségügyi viszonyokat tárgyalandó fejezethez kérte és közölte azzal az aláírással, hogy „orvos vizeletvizsgáló üveggel”.
A szenvedéstörténetüket elbeszélő legenda szerint Kozma és Damján Arábiában születtek és ikrek voltak. „Nagy érdeklődés élt bennük a tudományok, különösen az orvoslás tudománya iránt, ezért elhagyva szülőföldjüket Szíriába mentek tanulni” – olvasom róluk a Szentek életét bemutató lexikonban. Mikor elvégezték a tanulmányaikat, továbbmentek Kilikiába, és ott Égé városában telepedtek meg. Mivel azonban keresztények voltak, nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak. Az emberek szeretetét azzal nyerték meg, hogy soha nem fogadtak el pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. A Diocletianus-féle üldözés idején, mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket, különféle módokon próbálták megölni mindkettejüket: először megkötözve a tengerbe vetették őket, de a kötelékek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket. Akkor oszlophoz kötötték a testvéreket, és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak célba. Végül karddal oltották ki az életüket.
Kozma és Damján – akik a gyógyszerészek és orvosok patrónusai – tisztelete eleinte a keleti egyházban, Konstantinápolyban virágzott, majd Rómában is kibontakozott. „Konstantinápolyban épített bazilikájuk zarándokhellyé vált, és az a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban elnyerik gyógyulásukat.”
„A magyar kereszténység nyilván a bizánci egyház és császárság közvetítésével ismerkedett meg e szent orvosokkal – véli Bálint Sándor. – Tudjuk, hogy Dukas Mihály I. Géza királyunknak koronát ajándékozott. Ezen, más keleti szentek mellett, Kozma és Damján mellképét is látjuk.” Nyilván ők védték a megkoronázott magyar királyok egészségét, amelyre akkor bizony nagy szükség volt.
Móser Zoltán, mno.hu
