Volt egyszer egy fakabát. Ezt is tudni kell, generációktól függetlenül, mint azt, hogy volt egyszer egy bakterház. Meg ÁVH meg KB meg PolBiz, dialektikus materializmus és háztáji gazdaság.
Csupa rémület és komikum, de millióknak (idősebb millióknak) ez volt az élete. Boldogok, akik már nem is tudnak róla. De nem lehetnek igazán boldogok, ha nem tudnak róla.
A fakabátot azért csúfolta így a népnyelv, mert ez a régimódi őrbódé alig volt nagyobb, mint az a szerencsétlen egyenruhás, aki benne kuksolt. Ott strázsált egy ilyen fakabát évtizedeken át, hőben és hóban, a Hűvösvölgyi út végén az elágazásnál, ahol az út egyik szára Pesthidegkút, a másik Nagykovácsi felé vezet. Ideális hely állambiztonsági megfigyelésre, hogy ki megy Pesthidegkút, és ki Nagykovácsi felé. Van mit jelenteni. De hogy mi végre, azt csak a Mindenható tudta. Vagy az ugyancsak mindenható KB (újszülötteknek: Központi Bizottság).
Ötven-száz méterre innét, még a politikailag döntő elágazás előtt működött Buda valószínűleg legjobb vendéglője, a Hársfa. Ez a vendéglő – hársfaárnyékos, hangulatos kerthelyiségével, híresen jó konyhájával – mindent kibírt. Nem tudta tönkretenni semmiféle diktatúra, államosítás, vendéglátó-ipari egységbe sorolás. Csak a szabadság és demokrácia. Valamikor 1990 után egyszer csak döbbenten fedeztük fel arra autózván, hogy nyomtalanul eltűnt. És a dózerolás pusztaságán hamarosan megjelent egy önmagában nem rossz, de teljesen más jellegű épületkomplexum, melynek azóta töméntelen új és új gazdája és stílváltoztatója volt, de a régi Hársfa szelleme kísérthet itt, mert még egyik utód sem volt képes tartósasan életben maradni. Valaki most tán gondolhatott erre, mert a legfrissebb újranyitáskor ismét Hársfa lett a neve. Vajon ez elég-e, hogy eloszlassa az átkot? Az egyik kísérletről írtam is, most ebbe nem akarok belemaszatolni.
Nézzük inkább a fakabát hűlt helyét. Ebben a megfigyelő háromszögben egy benzinkút, odébb pedig egy Stop Shop komplexum épült. Sikerült létesítmény, a Kaiser’stől a Libriig szinte minden megtalálható itt, ami kell, emberléptékű üzletsorával Hidegkút jól működő városközpontja. Az U alakú komplexum egyik szárának emeletén nemrég még egzisztált egy Karamel nevű étterem, egész kellemes konyhával, de hangulattalan hodály volt, és zöldövezetben nincs siker jó terasz nélkül. Végül bezárt. Pedig kell a környékre egy jó vendéglő. Hiszen ugrásnyira innét a régi jó Balázs Vendéglő nem tudott talpra állni. Az egykor korszakváltó Náncsi Néni nagy népszerűségében szép lassan enged a színvonalból. Ezért fontos, hogy nemrégiben a Stop Shop másik oldalán indult egy nem akármilyen kezdeményezés. Mindenekelőtt hatalmas, félig fedett terasszal, mely ráadásul pár mozdulattal téliesíthető, és kényelmes, párnás bútorok fogadják az embert. Meglepő nevét – Choco – a kiváló ízléssel kialakított beltér igazolja, csokoládébarna és püspöklila, bőr és bársony kombinációjával, barna szivarozójával. Extra színvonal és extravagancia.
A Choco jelleget megtaláljuk az elegáns barna étlapon is. Meg az ételekben. Váratlanul bukkan fel itt is, ott is a csokoládé, mint bolondító elem. Egyszer csak meghengergetnek egy-egy ételkompozíciót a sötétbarna áldásban, és minden átrendeződik. Mint például a remek, rozmaringos pisztáciakéregben sült bárányborda esetében, zelleres burgonyalepénnyel, keserűcsokoládés finomfű-mártással borítva. Vagy az ázsiai ropogós kacsasült gyömbéres-csokoládés mangó csatnival. Nagyon szimpatikus a parmezán gyakori alkalmazása, vagy a pirított fenyőmagé. Kipróbáltuk a felettébb izgalmas szicíliai sáfrányos hallevest fokhagymás pirított bagettel. Nyilvánvaló, hogy nem mindennapi főszakács működik itt, aki tudja, hogy a jó extrához tartozik a hagyományos is, például a magyaros kínálatból még a tojásos nokedli is. Szurkoljunk, hogy ez az étterem életben maradjon. Ne sújtsa az eltüntetett fakabát átka.
Görgey Gábor, fn.hu
