Forma 1-es csapatmustra a téli holtszezon derekán I.

A mai alkalommal a 2010-es rajtlista eddig megismert állását közöljük, a tényszerűség mellett természetesen egy kis szubjektív előrejelzés sem maradhat ki, bár tudjuk, még a teszteket követően is botorság messzemenő következtetéseket levonni, az autóbemutatók pedig Püthia legyen a talpán, aki erre vállalkozik… (A hivatalos rajtszámok alapján soroljuk fel az egyes csapatokat.)

 

 

 

 

1 – Jenson Button

2 – Lewis Hamilton

 

A világ legnagyobb távközlési szolgáltatója keresztülvitte számításait, amikor két brit pilótát, két világbajnokot toborzott a McLaren-csapathoz. Kimi Räikkönen rajongóit bizonyára hideg zuhanyként érte a bejelentés, s valóban, a média kész tényként kezelte a finn érkezését. Ehhez képest Ross Brawn privát csapatából Mercedes gyári istállóvá vedlő brackley-i kollektívától még ma is tisztázatlan okok miatt távozó regnáló vb kötött ki Wokingban. Ha a hivatalos közleményeknek hinni lehet, akkor Ross Brawn kimondottan elégedett volt Button idei teljesítményével, viszont Michael Schumacher szerződtetése kapcsán nehéz elképzelni, hogy a némettel már hónapokkal korábban fel nem vették volna a kapcsolatot. Az már sokkal inkább valószínűbb, hogy a stuttgartiak óhaja volt a perdöntő Rosberg csapattársát illetően, vagyis hiába címvédő, hiába 1-es rajtszám, Buttonnak mennie kellett. Magyarán az ok-okozati összefüggés helytállóbb a „ha ló nincs, jó a szamár is” toposznál…

 

Még soha nem fordult elő korábban, hogy két egyesült királyságbéli pilóta képviselje a wokingi színeket, arra azonban számos példa akadt, hogy két világbajnok csapott össze a McLarennél. S rögtön el is érkeztünk ezzel az év egyik nagy kérdéséhez! A McLaren ugyanis sok mindenben hírnevet szerzett magának 1966-os debütálása óta, a csapaton belüli konfliktusok kezelésében azonban mindvégig csapnivalóak voltak. Elég csak a 80’-as évek legendás Senna- Prost párviadalaira emlékeznünk, amikor is a vérszomjas nyilatkozatháború nemritkán a pályán folytatódott, értékes pontoktól fosztva így meg a csapatot. De mindenki memóriájában még élénken él Juan- Pablo Montoya éleshangú kirohanásai Ron Dennis ellen, nem is beszélve a 2007-es Alonso- Hamilton belháborúról, az erélytelen csapatvezetés teljesen megfertőzte a légkört, év végére már beszélni sem voltak hajlandók a felek. S ugrott mindkét vb-cím…

 

Az elmúlt két évben aztán biztosra ment Dennis, majd az egykori szárnysegédből csapatfőnökké avanzsált Martin Whitmarsh. Heikki Kovalainen személyében nem volt potens ellenfele Hamiltonnak. Nem volt kérdés tárgya, melyik pilóta az életrevalóbb, a versenyképesebb, a helyenként egy másodperces lemaradást még a fejlesztések elmaradásával és a rendre nehezebb autóval sem tudta kimagyarázni az azóta a Lotus csapatához távozó finn pilóta. (2008-ban az ő „közreműködése” nélkül a konstruktőri vb-cím is alighanem náluk landolt volna…) Nincs mit szépíteni, ez a 2 éves hegemónia Hamilton holdudvarává varázsolta a McLarent, minden és mindenki a színesbőrű világbajnok körött mozog. Ehhez mérten – valljuk be – igazán tökös döntést hozott Button, amikor ezt a csapatot választotta. Bizonyára ott lebeg lelki szemei előtt a bizonyítási vágy, meg akarja verni Hamiltont. Minden szigetországból származó formulaautós ifjúnak a McLaren a csúcs, legszebb álmai közt szerepel, hogy egyszer színeiben versenyezhessen. Pályafutása rendkívül göröngyös volt eleddig, szerencsétlenül szerződött egyik csapattól a másikhoz, 2004 kivételével nem adatott meg neki igazán versenyképes technikával bizonyítani. Világbajnokként nem kockáztat sokat, futamgyőzelmek, kiváló eredmények garantálhatók, ha pedig ezt is túlszárnyalná, újabb fricskát mutatna bírálóinak, akik szerint őt csak a Brawn tette naggyá. Nehéz fába vágta fejszéjét, annyi bizonyos.

 

A két pilóta vezetési stílusa olyan, akár a „tűz” és a víz. Hamilton azonnal üzemi hőfokra bírja abroncsait, ennélfogva elsőrangú edzésmenő, a rajtot követő első körökkel sincsenek gondjai, ugyanakkor a verseny előrehaladtával mind jobban meg kell szenvednie a gumikopással. Vele szemben Button tükörsima vezetési stílusa kifizetődőbb lehet ez évben. Hiszen ne feledjük, a tankolás betiltásával kulcsszerepet kap az abroncsok kímélése, a könnyülő autóval másodperceket lehet nyerni a már bejáratott gumikkal a friss szetteken csúszkáló vetélytársakkal szemben. Persze messze nem ennyire sematikus a kép (ugyanis Hamilton is sokat lépett előre, már ami a gumikímélőbb vezetést illeti), sok mindenen múlik majd a siker, mégis ha tippelni kell, Buttont valamivel kedvezőbben érintik a szabálymódosítások.

 

 

 

 

3 – Nico Rosberg

4 – Michael Schumacher

 

Miután hosszú évek politikai és gazdasági játszmáival sem sikerült saját kedvükre formálni a McLarent, a német motorgyártó konszern más úton indult el, hogy megvalósítsa régóta áhított célját, az önálló F1-es istállót. Ross Brawn zseniális üzleti érzékkel előbb jó pénzért felvásárolta a HondaF1-et, majd annak sokszorosáért túladott a részvények bő háromnegyedén. Azóta is csak úgy tornyosulnak a befektetők Brackley-ben (tehát a székhelyük marad Angliában!), az első nagyobb fogás a malajziai olajipari vállalat, a Petronas. Egész biztosan nem ők lesznek az utolsók, hiszen a címvédő istálló nemcsak a kiváló szakmai színvonal és bőséges haszon miatt lesz vonzó befektetés.

 

A november végén szerződtetett, kiemelkedő kvalitású ifjú Nico Rosberg mellé ugyanis nem mást igazoltak, mint a hétszeres világbajnok Michael Schumachert.

Az 1982-es Formula-1-es világbajnok Keke Rosberg fia megítélése nem egységes. Számos szakértő szerint semmivel ne szorult belé kevesebb tehetség, mint kortársaiba (Hamilton, Vettel, vagy éppen Kubica), ezt támasztja alá rendkívül stabil időmérős teljesítménye, de versenyeken is egyre többször megvillant, gondoljunk csak éles eszű rajtjaira, egyenletes versenytempójára. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk az érem másik oldaláról sem, nevezetesen arról a tényről, hogy teljes versenytávon rendre kibillen addig rendíthetetlennek vélt nyugalmából, s bizony csúnya hibákat vét. Idén két alkalommal is dobogós helyezést bukott, mindközül Szingapúr volt különösen fájdalmas, ahol bizony akár a győzelem sem volt elképzelhetetlen.

Azzal sem vívott ki magának komoly presztízst, hogy csapattársait mindenkor nagy fölénnyel verte, sem Wurz, sem Nakadzsima nem képviselt akkora potenciált, hogy ezt nehéz feladat lett volna keresztülvinni.

Ellenben idén hatalmasat léphet előre megbecsültségben, ha Michael Schumachert meg tudná verni, avagy ha legalább a lépést tudná vele tartani (már amennyiben Schumi az elvárt színvonalon produkál). Tifosik milliói dermedtek meg, amikor kiderült, kedvencük az egyik legnagyobb rivális színeiben tér vissza a száguldó cirkuszba. Ross Brawn oldalán 1+1+1 éves szerződést írt alá a német legenda. A 3 éves szünet, a 42. életév, az elbizakodottságtól óva intő nyilatkozatok ellenére Schumi vállán ott a teher. A legendának sok ismérve van, egyet azonban mindig megkövetelünk tőle. Hogy nyerni akarjuk őt látni. Vagy drámaian veszíteni, méltón elbukni. De azt soha, semmikor, semmilyen legendától nem akarjuk látni, hogy elmúlt felette az idő.

A versenyképes technika szinte biztosan adott lesz idén (ne feledjük, Brawnék május óta készültek erre az esztendőre), így arra nem lehet majd fogni az esetleges kudarcokat. Figyelembe véve azt, hogy Schumacher ebben a három évben sem volt rest, számos versenyen – legyen az motor, gokart, F1-es tesztek, vagy éppen a Race of Champions elnevezésű gála – maradandót alkotott, továbbra is irigylésre méltóan fitt, sikeréhes és gyors, nem kell őt félteni. Minden bizonnyal a dobogókért, futamgyőzelmekért fog küzdeni, de ha úgy hozza a sors, a 8. vb-cím sem lehetetlen ettől az embertől. Sokan már most tudni vélik, hogy a Mercedes Schumacher hátországaként üzemel, erre régi harcostársa, Ross Brawn a legfőbb bizonyíték, no meg az, hogy állítólag nagyságrendekkel több tesztkilométert biztosítanak számára az engedélyezett limitből. Érkezése ismét felpezsdítheti a Forma1-t, s itt most nem elsősorban a gazdasági oldalra gondolok. Az ifjú generáció is át szeretné élni azt, amit Alonso már kétszer megoldott: legyőzni a 7x világbajnokot…

 

 

5 – Sebastien Vettel

6 – Mark Webber

 

A tavalyi szezon ezüstérmese unikális abban a tekintetben, hogy egyedüli csapatként ugyanazzal a párossal vágnak neki második évüknek. A Vettel- Webber páros harmonikus elegye határozottan előrevitte a csapatot, olyan verseny alig akadt, amikor mindketten betliztek volna. Csapaton belül vélhetően mindinkább az ifjú német fog dominálni, aki 2009-ben elegendő tapasztalatot szedett magára ahhoz, hogy idén egy-egy kényes szituációban ne remegjen meg a keze. Webber különösen időmérőkön maradt el tőle jelentősen, versenyeken elfogadhatóan teljesített. A Red Bullnál inkább az a nagy kérdés: képesek lesznek másodjára is versenyképes autót tervezni Milton Keynes-ben? A motorszállító körüli hercehurca, aminek végén kitartottak a Renault mellett, láthatóan visszavetette kissé a tervezési ütemet, a hírek szerint az első februári kollektív tesztre még nem látogatnak ki.

 

 

7 – Felipe Massa

8 – Fernando Alonso

 

Ha csak a pontokat nézzük, történelmi mélypontra jutott a Ferrari tavaly, de erősen fogadkoznak, hogy idén kiköszörülik a csorbát. Első lépésként 3 évre leigazolták a mezőny (mínusz Schumi) legeredményesebb és legtöbbre tartott pilótáját. Fernando Alonso érkezése nem egyszeri pilótacsere (mint ismert, Kimi Räikkönen helyét foglalja el a spanyol), sokkal több annál. Éles paradigmaváltásról van szó, amivel végképp lezárnák a Brawn- Todt- Schumacher triumvirátussal fémjelzett, felettébb eredményes időszakot. Montezemolo elnöknek régóta fájt a foga a kétszeres világbajnokra, így idén valóra vált régi nagy vágya. Ennélfogva nehezen elképzelhető, hogy a súlyos sérüléséből visszatérő Massának osztanak majd lapot szerződésének év végi lejártáig. Hiába pátyolgatták, tudvalevő, hogy a Santander bank milliókat fizetett házi kedvencéért (indirekt is, ld. Räikkönen lelépési honoráriuma), Alonso egyébként sem az az alkat, aki eltűrné, hogy két dudás legyen egy csárdában, 2007-ben már volt szerencséje tapasztalni ennek árnyoldalait.

Amennyiben a kőbevésett szabályokat valamelyik élelmes rivális nem fogja újra megkerülni, a Scuderia minden bizonnyal visszakerül a győztesek utcájába, minekután egész ősszel már 2010-re fókuszáltak minden idegszálukkal. Szurkolóik bizonyára annak sem lennének ellen, ha az utóbbi két évben mindennaposnak számító stratégiai és technikai bakiktól is megkímélnék őket a jövőben.

 

 

 

9 – Rubens Barrichello

10 – Nico Hülkenberg

 

Sir Frank Williams magáncsapatában teljes váltásra került sor. A fiatalos agilitás és a minden hájjal megkent rutin keveréke nyerőképes kombinációnak ígérkezik. Nico Hülkenberget nem nagyon kell bemutatni az alsóbb kategóriákkal foglalkozó rajongóknak, ugyanis a „Hulk” becenévre is hallgató versenyző majdnem minden formulautós szériát megnyert, ahova pályafutása során éppen érkezett. A Formula-BMW-t újoncként dominálta, majd hazáját vezette győzelemre az A1GP versenysorozatában. A Formula-3 EuroSeriesben első évében szerzett 3. helyezése után 2008-ban nem lehetett megverni, hasonlóan a tavalyi GP2-es bajnoksághoz, ahol már egy körrel a vége előtt ítéletet hirdetett. Korosztálya legnagyobb talentuma, ezt jelzi menedzserének személye is, aki nem más, mint a Schumacher- fivérek volt patrónusa, Willy Weber.

Barrichellóban természetesen nem vár rá könnyű ellenfél, már csak azért sem, mert a brazil élete formájában száguldott 2009 második felében, s ha ezt a szintet tartani képes, akár újabb dobogókkal koronázhatja meg példátlanul hosszúra nyúlt pályafutását.

 

 

 

11 – Robert Kubica

12 – (jelöltek: Nick Heidfeld, Romain Grosjean)

 

Mint ismert, a Renault csak nevében marad ugyanaz a csapat, valójában 75%-ban egy luxemburgi vállalkozó csapatává vedlett át, bár az igaz, hogy amint a gazdasági helyzet kedvezőbb lesz, a francia gyár kész visszavásárolni az istálló többségi tulajdonrészét. A megváltozott tulajdonos ellenére Kubica marad Enstone-ban, vele sikerülhet kompenzálni Alonso távozását, bár a gyári támogatás deficitje (a GP2-es DAMS csapat vezetője veszi át a csapat irányítását) alaposan visszavetheti a kollektívát. Ők persze fogadkoznak, 2011-ben már a bajnoki címért küzdenének ők is. A lengyelnek voltak ugyan kimagasló versenyei, összességében úgy fest, nem rejlik benne akkora potenciál, mint a többi vb-aspiráns kortársában. Idén neki is bizonyítania kell, a Renault ugyanis kimondva rá kíván építeni!

A másik pilóta személye eleddig ismeretlen, a héten jelentik be, ki mellett teszik le voksukat. A rutinos, kiszámítható versenyzéséről messze földig híres Heidfeld (aki előbb a McLaren, majd a Mercedes, s a hírek szerint a Sauber üléséről is lemarad) és a tavaly év közben beugró, ám különösebb eredményeket felmutatni képtelen Grosjean között döntenek, ha lehet hinni a média értesüléseinek. Tesztpilótának a DAMS versenyzője, a belga Jérome d’Ambrosio és/vagy a kínai Ho-Ping Tung érkezhet.

Nagy Dávid (Dave)