Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
A Hatvanból északra vezető Zagyva menti országút mellett található Jobbágyi község katolikus plébániatemploma első pillantásra jellegzetes barokk kori építmény. A másfél ezer lakosú település közepén álló tornyos templomnak csak a szépen helyreállított, hófehér vakolat alól előbukkanó kőfala és néhány középkori részlete hívja fel a figyelmet a XVIII. századnál sokkal régebben kezdődött történetére. A levéltárban megőrzött régi felmérésekből, átalakítási tervekből azonban roppant érdekes história rajzolódik ki az épületről.
Jobbágyi 1342 táján – a közeli Szurdokpüspökivel együtt – az Aba nembeli Szalánczi Miklós birtoka. 1363 és 1375 között Péter fiáé a falu. 1424-ben a híres pokoljáró Tar Lőrinc, Zsigmond király udvari lovagja a község földesura, az ő utódaitól került zálogként a Gúti Országhok kezére. A török hódoltság után több nemescsalád birtokolta a többnemzetiségű települést.
A Szent György titulusú templomról írott adat viszonylag későről származik: 1693-ban állt a középső, gótikus stílusú része, amelyhez később „elöl és hátul hozzáépítettek”. Az 1711. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv szerint a kőtoronnyal ellátott, teljesen beboltozott templom háromoszlopos (cum tribus columnis) volt. A váci egyházmegye levéltárában megtalálható az a hét évtizeddel később, 1781-ben készült átépítési terv, amely megörökítette számunkra a középkori jobbágyi egyházat. Az alaprajzon keletelt, arányos, téglalap formájú hajóból és sokszögzáródású szentélyből álló, 12 öl (22 méter) hosszú templom látható, amelynek nyugati falához aszimmetrikus torony, északi oldalához kis sekrestye csatlakozik. A bejárat a torony déli oldala felől nyílik a hajóba. A három pár rézsűs ablaknyílás helyén túl jól megfigyelhető a három korábban említett pillér is: ezek egy sorban helyezkednek el a hajó hossztengelyében. Az ötölnyi (kilencméteres) szélességű tér eszerint úgynevezett kéthajós szerkezetű volt, ami azért érdemel külön említést és különös figyelmet, mert a középkori Magyarország területéről csak az egykori Szepességből ismerünk kéthajós gótikus templomokat, s azok is egy csoportban, szinte „típusterv” alapján készültek a XIV. század első harmadában.
Nem tudjuk, milyen körülmény és/vagy előkép alapján osztották kéthajósra a jobbágyi gótikus templom gyülekezeti terét. A közelmúltban végzett renováláshoz kapcsolódó falkutatás sem vitt közelebb a talány megoldásához. Feltárult viszont a déli fal hoszszabb szakasza, amelyen felül egy XIII. századi formát mutató tölcsérablak, kissé lejjebb csúcsíves ablakkeret, köztük pedig a faragott pálcatagbélletes gótikus kapuzat látható. A XIV. század stílusára valló, utóbb befalazott bejárat fölött abból az időből származó falfestés töredéke őrződött meg: egy vörös-fekete címerpajzs darabja.
A kis román kori ablak a körülötte lévő kőfalazattal Jobbágyi templomának történetét immár hét évszázadra nyújtotta meg.
Ludwig Emil, mno.hu
