Van az a reklám, ahol anyuka tanul a gyerekkel, de csak üvöltözésre futja a kompetenciáiból (,,Miért nem figyelsz jobban?!"), de aztán bevesz egy bogyót, és máris mosolyogva tanulnak, még a nap is kisüt. Az oktatás egyik sarkalatos pontja a kommunikáció.
Úgy beszélni a gyerekekhez, hogy az agresszivitástól mentes legyen, hatékonyan tudja kifejezni a szándékait, és jóízű együttműködést eredményezzen.
Érdemes tanulmányozni az erőszakmentes (EMK), avagy asszertív kommunikáció mibenlétét. Leggyakrabban vagy passzív, vagy agresszív kommunikálókkal találkozunk, ez egyik sem az asszertivitás sajátja.
Aki passzív, az nem akar konfliktusba keveredni, ennek érdekében elkerülő magatartást folytat, meghunyászkodik, igyekszik elnyerni mások helyeslését. Ő az, aki szeret a mártír szerepében tetszelegni, boldogtalannak, feszültnek, megnemértettnek tartja magát. Visszahúzódó, gátlásos. Folyton mentegetőzik, magyarázkodik, bocsánatot kér. Halkan beszél, harapófogóval kell kihúzni belőle a mondandóját. A szemkontaktust kerüli.
.jpg)
Agresszív kommunikáló: nem érdekli a másik mondanivalója, pláne, ha az nem egyezik a saját véleményével. A másik szavába vág, hangos, türelmetlen, indulatos. Nem látja be, hogy agresszivitásával másokat elnyom, megaláz.
Az asszertív kommunikáló meghallgatja a másik felet, értőn, figyelmesen. Nem vág a másik szavába, nem erőlteti rá az akaratát, a véleményét. Egészséges mértékben magabiztos, ezt sugározza is magából, szemkontaktust tart, érthető hangerővel beszél.
Az asszertív viselkedés, közlésmód sajátossága, hogy világosan közöljük azt, amit gondolunk. Magabiztosan, nyugodtan, nyitottan. Amit mondunk, az egyértelmű, játszmáktól, hátsó gondolatoktól, célozgatásoktól mentes. Nem mentegetőzünk, nem manipulálunk és nem hazudunk. Meghallgatjuk -értőn, odafigyelve- a másikat. Nem használva olyan kliséket, mint: ,,Te mindig azt csinálod…” ,,Te sosem teszed meg…”
Az empátiával átszőtt kapcsolatban tudjuk meg igazán, mit érez a másik, anélkül, hogy bárkit is hibáztatnánk a kialakult helyzetért. Figyelembe kell venni a másik szükségleteit is, ha azt akarjuk, hogy a mieinket is ugyanúgy figyelembe vegyék.
Nagyon fontos a mások tisztelete. Nem fogalmazunk meg negatív kritikát akkor sem, ha ez lenne a zsigeri mondandónk:
– Nem tanulom meg a szorzótáblát, hülyeség!
Zsigeri válasz: – Muszáj megtanulnod, különben buta maradsz, nem tudsz majd számolni
Asszertív válasz: -Mit tehetnénk, hogy érdekesnek találd? Szükséged lenne valamilyen segédeszközre?
Úgynevezett én-közléseket alkalmazunk:
– én azt gondolom
– nekem az a véleményem
– örülök annak, hogy
– megértem, hogy
Tehát a magam nevében megfogalmazva fejezem ki az érzéseimet, nem a másikra vetítve azt (,,idegesítő vagy” helyett ,,ideges vagyok”).
Nágel Zsuzanna
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
