Már azzal is gondban vagyok, ha egyszerűen csak meg szeretném nevezni a könyv műfaját. Mert hogy is lehetne besorolni Spiró György Feleségverseny című kötetét?
„Lesz a jövőben egy Magyarország. Múltjában közösnek mutatkozik az általunk ismert hazával, viszont a mi mostani jelenünk ebben a regényben már a közelmúlt. Olyan múlt ez, amely nem hozott megoldásokat. A megoldások a regény idejében születnek. A haza keletkezőben van, új ideológiák, új érzelmek és új választások mentén (melyek mélyén azért mindig lapul egy-egy ismerős mozzanat). Az ország újabb csonkoláson esik át egy újabb háború következtében, és a rendszert gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy talpra álljon történelmének egyik legszégyenteljesebb vereségéből. A fizikai és szellemi leépülés fájó pillanatait egy új nyomor örömteli pillanatai váltják, amelyben a nélkülöző lakosság követhető eszmére lel, szerethető és karizmatikus vezérre, valamint világos jövőképre. Az anyaföld és a nemzet, akár a királynő és a király, egymásra talál, és immár szétválaszthatatlanok. Mindemellett bizonyítást nyer az is, hogy a hülyeség nagyon tud fájni. „
.png)
Mondhatjuk szépirodalomnak, szociológiai tanulmánynak, politikai elemzésnek, könnyed olvasmánynak, társadalomtudományi előrejelzésnek, történelmi alkotásnak de emellett mese és burleszk regény is, amin nevetni, csodálkozni, hüledezni lehet.
A középpontban elvileg a malacképű, unatkozó, bambuló, buta ‘antihős’ Vulnera Renáta áll, aki gyakorlatilag az utolsó 100-130 oldalon kap igazán szerepet. Ezeken az oldalakon lehet mulatságosnak nevezni a regényt és ekkor derül ki, miért is az a regény címe, ami. Az első, komolyabb hangvételű fejezetekben Magyarország lehetséges jövő-képét mutatja be Spiró. Igazán figyelemreméltó, hogy az író milyen árnyaltan tudja bemutatni a magyarság-cigányság kapcsolatának jövőjét, kezdve a ország folyamatosan romló oktatási rendszerétől a politikusok érdektelenségén keresztül a Dunántúl és az Alföld különböző fejlettségi szintjének konfliktusáig.
Ma sem valami jó Magyarország helyzete, de mi lesz akkor. Mi LEHET akkor. Ami nagyon is elképzelhető, ha az ország így folytatja tovább, ahogy. Ezért is hiszem azt, hogy az említett utópisztikus képeket még nagyon sokszor fogják említeni és elemezni ha nem is most, hanem évek múlva.
Hogy is lehetne a regénybeli, későbbi magyar társadalmat jellemezni? Egy szóval lehetséges: hülyék. Ha csak a politikát nézzük: az egyik neves politikus kitalálta, hogy hozzák meg a kamatyadót (egy kamaty kb. 6900 huncutba kerül). A többiek eleinte hüledeztek, hogy ilyen márpedig nem lehet hozni; erre a neves politikus átvonult az ellenzékbe tiltakozni, hogy ilyen butaságot ne iktassanak törvénybe. Mire a többieknek kötelező lett törvénybe iktatni ezt az adófajtát, ha már a másikkal szembe akarnak szállni.
Kamatyadó. Milyen nevetséges ez is, és szerintem túl sokszor lehet róla olvasni a regényben. Az egésznek az első része túlságosan elhúzódott, ez az egyetlen rossz pontja a könyvnek, bár látszik, hogy az író fent próbálja tartani az érdeklődést különféle mellékszálakkal.
Röviden: hangzatos nevek, jól megírt regény, bár kicsit sok már benne a politika (habár én kifejezetten utálom a politikáról szóló dolgokat, nem volt megeröltető) és talán a későbbiekben sokra becsült elgondolások.
Könyv adatai:
– Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kft.
– Oldalszám: 340
– Borító: cérnafűzött, keménytáblás
– ISBN: 9789631427219
– Megjelenés: 2009Natasha
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
http://biblioteka.freeblog.hu
