A Cowboyok és űrlények tipikusan az a film, amelyiknek az ember már a címe alapján egyértelműen be tudja határolni a tartalmi elemeit.
Gondoltam, szükség lesz majd egy mogorva, hallgatag főhősre, aki elég laza ahhoz, hogy hátra sem kell néznie a robbanások alkalmával, és aki egy vállrándítással túllendül azon a problémán, hogy gonosztevőket vagy marslakókat kell néhány jól irányzott lövéssel elintéznie. A plakáton látszott még egy nő is, akiről gyanítottam, kötelező jelleggel fel kell olvasztania fent nevezett hősünk rideg szívét, valamint elkel majd még néhány komikus figura, akiknek a nem létező feszültség oldása lesz a feladata. Manapság ez az alapja minden szereplőgárdának, így fel sem merült bennem, hogy bármi más számításba jöhet.
Ennek a receptnek megfelelően nem fűztem a filmhez túlzó reményeket. Nem vártam el, hogy világmegváltó újdonságokat vonultasson föl, nem reméltem, hogy gondolkodásra ösztönöz majd, valamint kevés helyet láttam az erkölcsi tanulságok finoman árnyalt, remekül bújtatott ábrázolásának. Röviden: egy szokásos történetet vártam unalomig ismert karakterekkel és kevésbé szokványos közeggel.
De aztán, mielőtt megnéztem volna a filmet, történt valami, ami mindent megváltoztatott. Megtudtam, hogy a Cowboyok és űrlények alaptörténete egy képregényből „merítkezik”, azaz igenis van benne mondanivaló, eredetiség, és kis szerencsével ezek talán visszaköszönhetnek a vásznon is. Érthető hát, hogy az elvárások azonnal nőni kezdtek, és meg sem álltak egészen a csillagos égig.
Aztán, ahogyan az lenni szokott, pillanatok alatt bebizonyosodott, hogy a filmmel kapcsolatos első elképzeléseim voltak a helytállóak. A Cowboyok és űrlények egyetlen pillanatig nem akar többet villantani, mint amire a néző számít. Magányos hősünk, Jake Lonergan (Daniel Craig), aki egy kiadós amnéziával és egy különös karpereccel a csuklóján ébred a sivatagban, megérkezik a feszültségektől és hatalmi harcoktól terhes kisvárosba. Itt aztán rövid úton összeütközésbe kerül a seriffel és a helyi nagyfiú, Woodrow Dolarhyde (Harrison Ford) agyalágyult fiacskájával, ám hamar kiderül, hogy hőseinkre és a városka lakóira jóval nagyobb veszély leselkedik, mint arra bárki is számított. Ugyanis veszedelmes űrlények tanyáznak a szomszédban, akik nem riadnak vissza még attól sem, hogy békés tehéncsordákat süssenek meg, házakat döntsenek le és embereket raboljanak el. Kiderül az is, hogy hősünk karperece jóformán az egyetlen eszköz, amivel hatásosan lehet felvenni a harcot a barátságtalan látogatókkal. Így aztán hamarosan útnak is indul a lelkes, de kissé torzsalkodó csapatunk azzal a nem titkolt céllal, hogy megmentsen mindenkit a rondaságok fonnyadt kezű markából.
Különös módon ez az egyveleg a legtöbbször elégségesnek is bizonyul arra, hogy a néző egy pillanatig se unatkozzon. Harrison Ford végre ismét tündököl egy kicsit, Daniel Craig sem okoz csalódást, és a többiek is jól hozzák a szerepüket. Nincsenek túlerőltetve a speciális effektek, csínján bánnak a bugyuta, mégis elmaradhatatlan poénokkal, és úgy összességében is jól megtalálták az egyensúlyt a hozzávaló adalékok között. Kissé nevetséges, hogy még mindig kötelező jelleggel fel kell vonultatniuk egy gyereket és egy kutyát a szokásos klisék mellé (Spielberg keze nyoma, nem kétséges), de ha eltekintünk ettől, viszonylag kevés csalódás érhet minket.
A Cowboyok és űrlények kivételes egyvelegét hozza a sci-fi/western/kaland műfajoknak, méghozzá olyan kellemesen, hogy a néző észre sem veszi a film alatt az idő múlását. Nem szabad azonban az eredeti képregényhez hasonlítani, ugyanis abból szinte semmi nem köszön vissza. De anélkül is remekül lehet szórakozni rajta!
Sztakó Balázs
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
