A bemutató óta folyamatosan az “A Real Hero” zakatol a fülemben, ráadásul teljesen kijött belőlem a fanboy is, nem tudok nem rajongani a tegnap este látottakért és arról sem tudok leszakadni, hogy csütörtökön ott csörögjek az apróval a pénztáraknál, hogy újra megnézhessem az idei év legjobb, az utóbbi évek egyik legjobb filmjét.
Hatalmas pacsi a Fórum Hungary-nak, hogy szeptember 15-től nekik köszönhetően nagyon sokan átélhetik azt az élményt amitől nagyon nehéz még órákkal később is szabadulni. Egy biztos, Nicolas Winding Refn nevét nagyon sokan meg fogják jegyezni hazánkban (ha eddig nem tették volna), aki egyébként a film rendezőjeként a Cannes-i Filmfesztiválon még elismerést is kapott munkásságáért. A “csendes hype” (jelentsen ez akármit is) már májusban kialakult a film körül és közel négy hónapot kellett várnunk arra, hogy végre, mondom végre mi is megnézhessük.
.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a filmet, akkor azt mondanám rá, hogy tökéletes. Nagyon kevés film képes elérni azt az emberrel, hogy minden érzékszerve csak arra koncentráljon ami éppen az összes lehetséges módon próbálja felfalni. A Drive az első percektől képes oda szegezni a néző figyelmét a vászonra és nem ereszti, nem hagyja elfordulni, elgondolkozni, elmozdulni a helyéről. Hihetetlen élmény volt, nem tudok nem csöpögősen, nem szuperlatívuszokban beszélni/írni róla. Valahol mindig ezt várja egy mezei néző mikor belép a mozitermekbe, hogy majd jön egy film, ami más lesz mint a többi. Ami képes lesz elhitetni mindenkivel, hogy nem a látványért, nem az eyecandy faktorért nézünk meg valamit, nem a popcorn majszolása a lényeg vagy az, hogy kikkel megyünk. Megszűnik teljesen a világ körülöttünk, csak a Sofőr marad Ryan Gosling előadásában és egy olyan film, amiben van kb. 400 sornyi párbeszéd, viszont a szavaknál sokkal többet mondanak azok a pillanatok amiket Ryan mellett még nagyon sokaknak köszönhetünk.
A történetről inkább nem írnék semmit, ismeritek már, olvastátok ezer helyen, többet meg egyébként sem írnék, mert nem szeretném senki örömét elrontani. Azt viszont nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy régen láttam egy ennyire jól összerakott “macsót” a vásznon, a szó legjobb értelmében persze. Saját törvények, saját morális kód, és nagyon kevés beszéd, viszont annál több elkapott nézés, mosoly, tett, amitől emberi, szerethető lesz a Sofőr. Ryan Gosling alakítása tökéletes, az első perctől képes megszerettetni magát az emberrel még akkor is ha látjuk, hogy mit/miket csinál. A történet főhősnője, mert ne feledkezzünk róla sem, Carey Mulligan, aki képes változást hozni a Sofőr életébe, viszont nem az ezerszer látott, csöpögős-romantikus módon. Minden nézésnek, pár szavas beszélgetésnek, érintésnek, csóknak nagyon okosan felépített helye van. Nincsenek giccses megoldások, Hollywoodra jellemző nyálas, a karakterektől teljesen idegen jelenetek.
.
A casting nem csak a főszereplők esetében tökéletes, olyan színészeket találtak kisebb, de nagyon jelentős szerepekre, hogy nem tud az ember nem mosolyogni mikor meglátja őket a vásznon. Elég csak Bryan Carnston-t említeni, aki a sorozatokért is rajongók számára a Breaking Bad-ből lehet ismert. De itt van még Ron Perlman aki a Sons of Anarchy szereplője és Christina Hendricks is, aki a Mad Man csapatát erősíti. Ismerős nevek, amiket baromi jó egy film stáblistáján olvasni és akkor még Albert Brooks-ról egy szót sem írtam.
Értékelés: Drive – Gázt! – 10/10
A megvalósítás, a város hangulata, a zene, a színészek, a karakterek, a forgatókönyv, minden a helyén van és végre ezek összessége egy tökéletes moziélményt és filmet ad. Menjetek, nézzétek meg, olvadjatok, feszüljetek, és ne pislogjatok, mondom ne pislogjatok!
teddike
(teddike.freeblog.hu)
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
