Filmklub 10. – A Lator

 

 

Persze, sikertelenül, mindegyre „pofára esik” – bezsebelve, ha mást nem is, de legalább a gyanútlan néző együttérzését. Campanile „evangéliumában” ez a legfontosabb üzenet: „maradj a bőrödben!”, Kaleb kalandjai e tétel bizonylatai, s ha a néző azonosul a figurával, mást sem tapasztal, mint hogy „kibúvási” kísérleteit sorra nevetségessé teszi, igazolván ezzel az üdvözülés egyetlen lehetséges módját („maradj a bőrödben!”). Mert mit számítanak a pofonok, a megaláztatás és a korgó gyomor, ha végül minden heppiendbe fordul, s üdvözülök a keresztfán „balfácánságomért”.

Campanile a Jézus-mítoszt Kaleb történetének komikus helyzeteivel ölti egybe az isteni csodák/ földi másuk alapon. A legfontosabb komikumforrás így az archaikus téma persziflázsa, modern nyelvvel alkotott, szándékolt „tökéletlensége”. A rendező azonban – ahogy ezt a Hűtlenség olasz módra, Mondd, mindent megteszel értem című filmjei esetében is láttuk – nem képes igazán kihasználni az alapötletben rejlő lehetőségeket; meseszövése hosszadalmas, olykor az unalom veszélyzónáját érinti. Az alapötlet variálásával jól egyensúlyoz – csak alacsonyan.

 

 

A Lator (Il ladrone)

színes, magyarul beszélő, olasz-francia vígjáték, 108 perc, 1979

rendező: Pasquale Festa Campanile
forgatókönyvíró: Renato Ghiotto, Ottavio Jemma, Santino Sparta
zeneszerző: Ennio Morricone
operatőr: Giancarlo Ferrando
látványtervező: Enrico Fiorentini
vágó: Alberto Gallitti

szereplő(k): 
Enrico Montesano (Kaleb)
Edwige Fenech (Debora)
Bernadette Lafont (Apula)
Sara Franchetti
Claudio Cassinelli (Jézus)