Beépíteni, ami még üresen áll, fokozni a beépítést ott, ahol ritka. Új hidakat, le-és felhajtókat, még több sávot csinálni. Magasabb házakat, új központokat kialakítani. Őszintén: minek? Biztos, hogy ezt szeretnék az itt élők?
Érdekes élményben volt részem a lakossági fórumon, ahol a tervezett új angyalföldi városközpontot mutatták meg az érdeklődőknek. Nem az volt a különös, ahogy a Róbert Károly körút – Váci úti kereszteződés környékének lokálpatriótái zsigerből tiltakoztak az egész ellen, ez valahogy kódolva van a lakosságban. Gyanakodunk mindenre, ami új. Ami meglepett, az a lakók részéről feltett kérdések összeszedettsége volt. A háromhektáros terület, amit a volt bútoráruház és a mai Volán buszpályaudvar együttesen jelent, a tervek szerint teljesen új beépítést kap: többszintes mélygarázs és kereskedelmi funkciók lesznek a föld alatt, szolgáltatások és közösségi tér a felszínen, lakó- és irodafunkciók, esetleg szálloda az emeleteken.
Hangulatkép, berlini Sony Center.
Forrás: Urban-Lis Kft.
A terv hosszas, több éves elemzést követően készült el, végiggondolták a város többi pontjával való vizuális kapcsolatot, a kereszteződés meglévő épületeivel való viszonyt, a közlekedési kérdéseket. Megállapították, szerintem is helyesen, hogy a terület beépítésénél a hangsúlyt közvetlenül a csomópont sarkára érdemes tenni, más szóval, ha már építünk, legyen ott a magasabb, a környező lakóépületek felé eső hátsó részeken pedig alacsonyabb. Az elemzés színvonalas volta azonban köszönőviszonyban sem volt a javasolt beépítés közhelyességével. Hogy az alacsony rész miért hét emelet magas, miért kell a lakóépületek előtt húzódó utcákba terelni a leendő központ több ezres autóforgalmát, miért a főutak mentén alakítanak ki zöld sávot és miért nem a lakóházak előtt, és hogy miért van egyáltalán az egészre szükség, ezeket kérdezték a lakók. Azzal érveltek, hogy a közelben van piac, van bevásárlóközpont és van hipermarket is, a sok autó, ami idejön nem az ő érdekeiket szolgálja. Kérdezték még, hogy a városi buszok miért csak négy megállót kapnak, mikor most több van. Hogy szép-szép a harminc méter átmérőjű közösségi tér az egész közepén, de emlékeznek-e a tisztelt építészek, hogy régen itt csak zöldfelület volt? Ahhoz képest mi az a kertnyi felület, amit javasolnak?
A kérdések értelmes voltán kívül meglepett a válaszok felületessége. A kerületi főépítész és a terveket jegyző városépítész hölgy a kérdésekre csak látszólag mondott valamit, leginkább megismételték az addig is elhangzottakat, de érdemi választ nem hallottam. Sőt, azt érzékeltették a jelenlévőkkel, hogy tulajdonképpen nem is értik, amit kérdeznek.
Szerintem nincs akkora távolság a szakmabeliek és az utca embere között, mint azt az előbbiek gondolják. Nem elefántcsonttoronyból kell kinyilatkoztatni elhúzott szájjal, ha a tartalmat alapjaiban érintő kérdéseket tesznek fel nekik. A tervezőnek komoly referenciái vannak, és tagja annak a tanácsadó testületnek, ami a főpolgármesternek segít kialakítani a városfejlesztési koncepciókat. Az angyalföldi központ ötlete is része az iránynak, amerre a város a jövőben haladni akar. Lesz hasonló többek között a Bosnyák téren, a Flóriánon, az Örsön, a Mázsa téren, és Észak-Csepelen. A szolgáltatások házhoz jönnek, lesznek új sétálóterek, gazdaságot élénkítő ingatlanfejlesztés. Felértékelődnek a környéki ingatlanok, javul a város élhetősége – ezekkel nincs is baj. De attól még megmaradnak a kérdések, amiket a lakók feltettek.
Forrás: Urban-Lis Kft.
Éppen Angyalföldön hirdették meg tavaly a közösségépítészeti koncepciót, aminek célja, hogy a terület lakótelepeinek közterületeit a lakók bevonásával készítsék el. Én tudom, hogy ez nehezebb út, de valóban élhető várost eredményezhet.
Örfi József – mno.hu
