Hollywood egyik élő legendája, Robert Redford szombaton ünneplte75. születésnapját. Redford a csúcson nemcsak a nők bálványa, és a világ legszebb férfiúja volt, de a hetvenes években az álomgyár első számú szupersztárjaként hevert lábai előtt a világ.
A rendezői és életmű-Oscarral is kitüntetett művész színészként playboy, rendezőként meglepően eredeti életutat járt be, s nem utolsósorban a mára az Egyesült Államok legrangosabb függetlenfilmes fesztiváljává váló Sundance megalapítójaként írta be a nevét a filmtörténetbe. Redford 1937. augusztus 18-án született a kaliforniai Santa Monicában. A baseballban megmutatkozó tehetségének köszönhetően sportösztöndíjat kapott a Coloradói Egyetemen, amit részegeskedés után, sportolóhoz nem méltó magatartása miatt megvontak tőle.
Alkalmi munkákat vállalva végigcsavarogta az Egyesült Államokat és Európát; Párizsban és Firenzében festészetet tanult, de nem érzett magában elég tehetséget. Hazatérése után díszletépítést és színjátszást tanult New Yorkban. Színházi díszletek tervezése után kisebb színpadi szerepek következtek, neve a Mezítláb a parkban című nagy sikerű Broadway-előadás után vált ismertté – a szerepet később a moziváltozatban is sikerrel játszotta el. 1960-tól rendszeresen tűnt fel a televízióban, olyan népszerű sorozatokban szerepelt, mint a Maverick, a Perry Mason, a Buszmegálló és a Homályzóna.
Első igazán jelentős filmbeli alakítása Arthur Penn klasszikus mozijában, az Üldözőkben volt 1966-ban, amelyben Marlon Brandót és Jane Fondát kapta partneréül, s egy gyilkossággal tévesen megvádolt, szökött fegyencet alakít, akit utóbb el is ér a végzete. A világ és Hollywood egyszeriben megismerte a Brando mellett még másodhegedűs szerepet játszó Redfordot, aki sármjával és tehetségével egyszerre tűnt alkalmasnak a sztárstátuszra. Ezt követően készítette el első közös filmjét igaz barátjával, Sydney Pollackkal, aki a Tennessee Williams drámája alapján készült Ez a ház bontásra várban rendezte vászonra Natalie Wooddal és Charles Bronsonnal. 1967-ben minden próbálkozása ellenére is lemaradt a Diploma előtt főszerepéről, amelyet végül Dustin Hoffman kapott meg, egyszerűen azért, mert a rendező Mike Nichols szerint Redfordról senki nem hinné el, hogy problémát okozna számára egy nő megszerzése.
Szupersztárrá válására az 1969-es Butch Cassidy és a Sundance kölyökkel került sor, ahol Paul Newman oldalán brillírozott Sundance kölyök szerepében, s a westernklasszikussal igazi ikonikus alakjává vált az amerikai filmnek. Civakodó, törvényen kívüli figurákat megelevenítő párosuk A nagy balhé című gengszterkomédiában (1973) később ismét remekelt. Előbbi is nyert négy Oscar-díjat, A nagy balhé viszont hét aranyszobrocskát kapott, köztük a legjobb film és rendezés díját, igaz, Redford csak jelölésig jutott.
A Butch Cassidyt követően ő volt Hollywood első számú aranytojó tyúkja, egymás után szállította a kasszasikereket, a 70-es évek elején pedig a magazinok kikiáltották a legszebb amerikai férfinak. Játszott Sidney Pollack romantikus filmjében, az Ilyenek voltunkban (1973) Barbra Streisanddal, A keselyű három napja (1975) című politikai thrillerben, valamint Az elnök embereiben. Utóbbi a Watergate-botrányt kirobbantó két újságíró, Bob Woodward és Carl Bernstein sztorija volt, akik oknyomozó újságíróként egy lehallgatási botrány felgöngyölítésével elérték a regnáló amerikai elnök, Richard Nixon lemondását. Az elnök emberei a kasszasiker mellett négy Oscar-díjat is nyert, igaz, csak technikai kategóriákban. Az 1977-ben készül A híd túl messze van azért került többek között az újságok címlapjára, mert Redford nyúlfarknyi szerepéért kétmillió dollárt kapott a 26 milliós költségvetésből, nem utolsósorban nagy vitába kerülve ezzel a jóval nagyobb szerepéért kevesebb gázsit kapó Sean Conneryvel.
1980-ban a kamera másik oldalára állt, és megrendezte az Átlagembereket, egy hétköznapi család széthullásának drámáját, amelyért rendezői Oscart kapott – az első akadémiai elismerést pályafutása során. Sikeres karrierje mellett gondolt pályatársaira is: 1980-ban a független filmesek támogatására megalapította a Sundance Filmintézetet és a Sundance Filmfesztivált, a kezdő filmesek seregszemléjét, amelyet minden évben megrendeznek a Utah állambeli Park Cityben. Ez a munka lekötötte idejét, ezért a nyolcvanas években meglepően kevés szerepet vállalt, mindössze három film fűződött a nevéhez: Az őstehetség (1984), a Törvényszéki héják (1986) és a legnagyobb siker, a Sydney Pollack rendezésében készült, Oscar-esővel jutalmazott Távol Afrikától (1985). Hét Oscar-díjat nyert a film, közte a legjobb film és rendezés díját, ám a jelölt művésztársakat (Klaus-Maria Brandauer és Meryl Streep) végül nem jutalmazták Oscarral.
Az 1990-es Havanna Batista Kubájának összeomlásáról szól, nem kevés Casablanca-utánérzéssel, ám ezt a nosztalgiát a közönség nem tette magáévá, s a film kellemetlen melléfogás lett. Sikert aratott viszont a Komputerkémek (1992) című alkotásban az elektronikus elhárító csapat főnökeként, valamint a Tisztességtelen ajánlat (1993) elragadóan ellenszenves milliárdosaként is. Utóbbiban Demi Moore-nak ajánlott egymillió dollárt egyetlen vele töltött éjszakáért. 1994-es rendezése, a Kvíz-show az ötvenes évek tévékvízbotrányát idézte fel, két évvel később pedig a Hírek szerelmesei című romantikus drámában Michelle Pfeiffer oldalán romantikázott, s emelte giccses piedesztálra a tévés újságírást. Az 1998-as A suttogóban ugyanő habarodik bele Kristin Scott Thomasba, a világ viszont megismerheti a tini Scarlett Johanssont.
Az ezredfordulót követően felejthetőbb filmekben, felejthetőbb szerepeket játszott, rendezőként viszont mind aktívabbá vált. Az idei velencei filmfesztivál versenyprogramjában kilencedik nagyjátékfilmjével indul harcba az Arany Oroszlánért. Szerényebb teljesítményeivel viszont nem tudja feledtetni egészen egyedülálló karrierjét, ragyogó szerepeit, és korábbi remekműveit. Nem véletlenül ünnepelte állva 2002-es életmű-Oscarjának átvételekor Hollywood. Az álomgyár élő legendája méltán érdemel főhajtást 75. születésnapján: Isten éltesse sokáig, Mr. Redford!
mno.hu – Grund
