"Vigyázat, a szőkék gondolkodnak!" Ez a tábla fogadja a gyanútlan vendéget a Hooters American restaurant előterében a Liszt Ferenc téren. A szöveg mellbevágóbb, mint a keblek.
Mert a világ leghíresebb didibárjába (ez a fordítás az Apafej című vígjátékból került át a köztudatba) senki nem érkezik gyanútlanul.
Itt mindenki méretes dudákat vár, nem pedig aforizmákat. A rejtvényfejtés mégis folytatódik. A lányok hátán – akik narancssárga forrónadrágban, testszínű harisnyában és mélyen kivágott topban feszítenek – különös szöveg olvasható: „Delightfully Tacky yet Unrefined”, ami szabadon fordítva annyit tesz: „Bájosan lompos, de természetes.” Vagyis ilyen egy igazi Hooters-görl. Csakhogy a tacky ízléstelent is jelenthet, az unrefined meg ártatlant, ám ez itt nem valószínű. Kérdezzük tehát az egyik szőkét, mit jelent a hátán a szöveg. „Miért, a hátamra írtak valamit?” – kérdi megrökönyödve. Hiába a „Vigyázat, a szőkék gondolkodnak!” felirat, ezt vele még nem közölték.
Viszont minden lánnyal aláírattak egy nyilatkozatot, amelyben tudomásul veszik, hogy az étterem koncepciója a női test köré épül, tehát bizonyos szexuális célozgatás és viccelődés elkerülhetetlen a vendégek részéről. A flörtölés meg kötelező. Ami semmiképp sem hátrányos, hiszen – mint az anyavállalat honlapjáról kiderül – az american dream a rósejbni felszolgálásával kezdődik: számtalan Hooters-görl lett később modell, valóságshow-szereplő, pornószínésznő, vagy valamilyen híresség (például Hugh Hefner Playboy-tulajdonos) szeretője. Ez egy „fantasztikus kiugrási lehetőség” – mondja a tulajdonos – amit a magyar lányok azonnal felismertek, nem véletlenül jelentkezett az ötven helyre négyezer jelölt. Pedig a feltételek szigorúak voltak: az érettségi mellé megkövetelték „a gasztronómia iránti elkötelezettséget” is.
Sajnos a szakácsoktól nem követelték meg. Ahhoz, hogy valaki a Hooters budapesti konyháján csirkecsíkot süssön, elég nyolc általános is. Így aztán se nagy didi, se kulináris élvezet. A Western Burgerben (2540 forint) a húspogácsa száraz, fűszerezése jellegtelen, a zsemlét nem pirították át kellően, magába szívta a durvára vágott saláta és hagyma nedvességét. A ketchup tömegáru, a csavaros sült krumpli sápadt, nyúlós, még a mekis hasábburgonya színvonalát sem éri el. A Hooters védjegye a fűszeres csirkeszárny (közepes adag: 2800 forint). A fűszeres mázból azonban kifelejtették a fűszert, a szárnyak nem ropogósak. Kulinárisan fejlettebb országokban a Caesar salátáért (kis adag 1350 forint) nyilvános kivégzés járna. Hiányzik belőle a csirkemellfilé (ezt nyilván a lányok melle helyettesítené), de hiányzik az őrölt fehér bors is. Öntet pedig egyáltalán nincs. A parmezánt kérdezni sem merem, nem szeretném a görlök egészséges kulináris önképét lerombolni.
Nyilván ezt tartotta szem előtt a Hooters vezetősége is, amikor alacsony és képzetlen séfeket szerződtetett. Nem lehet mindig a mellek mérete és formája alapján szelektálni. Az uniós jogszabályok (nem is szólva az Egyenlő Bánásmód Hatóságról) szigorúan tiltják a diszkriminációt, 1997-ben például 800 millió forintra büntették a céget, csak mert habozott rusnya férfiakat alkalmazni. Nyilván ezért nincsenek a budapesti didibárban bögyös szilikoncsodák sem. Pedig az ember fia titokban Zalatnay-méretű, 570 köbcentis keblekre számított. De ilyen nincs. Fekete Pákó, a nigériai Didikirály (akit elfelejtettek meghívni a megnyitóra Kiszel Tünde és Ganxsta Döglégy Zoli társaságába) bosszút állt és betartotta fenyegetését: „Én a didit oda nem adom!” Pákó életfilozófiájára pedig érdemes figyelni, mert lassan kötelező lesz a magyar médiában: „nem kell dolgoz, nem kell tanul, elég, ha ember töri magyar, övé autó”.
Fenti gondolatmenet nyilván hatással volt Alex Hemingway-re is, aki a tulajdonosi jogokat gyakorolja. A nagyformátumú üzletember, a Budapest Honvéd SC tulajdonosának a fia, akinek már a Pizza Hut, a KFC, a Dunkin Donuts gyorsétteremláncokat is köszönhetjük, remekül ráérzett, hogy a recesszióban vergődő magyar társadalomnak most éppen a Hooters Inc. által képviselt életérzésre van szüksége. Egy „laza, boldog helyre”. „Hiszen mire vágyik a férfiember? Jó ételre, sörre, sportra és nagy mellű csinos csajokra, akiket fixírozhat.”
És a publikum (magabiztos tetovált celebek), meg az a néhány diák és feszengő családanya, aki kíváncsiságból beszédeleg, leteker az asztal közepére állított szovjet WC-papír minőségű kéztörlőből egy darabot, lepucolja vele az asztalt a papírtányér alatt, megtörli tátva maradt száját, kifizeti (két főre) – a különleges élményért – a nyolcezer forintot.
Mi meg csak pislogunk, mint a bagoly a cégéren, és bámulunk a Hooters két o betűjéből kifele. Ez ám az amerikai álom. Hooters Light Balkan, meg Didibár by Al Bundy.
Aztán – kifelé menet – szegény nyugdíjasokra gondolunk. Nekik ezentúl meg kell elégedni a vásárcsarnokban a csirkenyakkal és a farháttal. A csirkeszárnyat viszi a Hooters.
Vinkó József – hetivalasz.hu
