„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Hetvenöt éve, 1937. december 3-án halt meg József Attila, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Portré.
Budapesten, a Ferencvárosban született 1905. április 11-én. Apja, József Áron 1908-ban elhagyta a családot, gyenge egészségű édesanyja, Pőcze Borbála mosásból tartotta el a három gyermeket. A külváros nyomorgó szegényeinek életét élték, Attila többet járt az iskola mellé, mint az órákra, ám olvasni nagyon szeretett. Anyja korai halála után sógora, Makai Ödön lett a gyámja. 1920-tól a makói gimnáziumban tanult, első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg, Juhász Gyula írt hozzá előszót. József Attila 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, később magánúton érettségizett le.
1922 és 1925 között írta műveinek felét, verseit közölte a Nyugat is, és az irodalomszerető és -értő közönség felfigyelt rá. 1924-ben a Kékmadár folyóirat leközölte a Lázadó Krisztus című versét, amelyért istengyalázás miatt perbe fogták, majd felmentették. Ugyanebben az évben a szegedi egyetem magyar–francia–filozófia szakos hallgatója lett, de egy év múlva Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor „eltanácsolta”. Beiratkozott a bécsi egyetemre, majd Párizsban a Sorbonne hallgatója lett, 1927-től a pesti bölcsészkaron két szemesztert járt végig. 1928-ban megismerkedett Vágó Mártával, akinek apja beajánlotta a Magyar Külkereskedelmi Intézethez francia levelezőnek. 1929-ben megszakadt a kapcsolata Vágó Mártával, ekkor jelent meg a Nincsen apám, se anyám című kötete.
Ezt követte közösségkereső próbálkozásainak időszaka, különféle politikai csoportosulásokhoz csatlakozott, 1930-ban az illegális kommunista párt tagja lett. Itt ismerkedett meg Szántó Judittal, aki 1936-ig élettársa volt. Noha lelkesen vetette bele magát a mozgalmi munkába, a szűklátókörű, vakbuzgó pártbürokráciától idegenkedett, és ezt a maga költői eszközeivel kifejezésre is juttatta. A párt sem tudott vele mit kezdeni: 1931-ben a Moszkvába emigrált magyar kommunisták irodalmi folyóirata, a Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte, 1932-ben a Külvárosi éj című kötetét kritizálták, végül 1934-ben kizárták. Az ekkor már – különböző neurotikus zavarai miatt – pszichoanalitikai kezelés alatt álló költő légüres térbe került, magánélete is válságba jutott. 1933-ban szerelmes lett Marton Márta művészettörténészbe, ez az érzés ihlette egyik legszebb szerelmes versének, az Ódának a megírására.
1935 elejétől Gyömrői Edithez járt pszichoanalízisre, de az iránta érzett viszonzatlan szerelme, amely egészen agresszív kitörésekre is késztette, csak meggyorsította lelki szétesését. Gyömrői biztatására készült el a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című írása, amelyet olykor obszcenitásba hajló szabadszájúsága miatt évtizedekig elzártak az olvasók elől. 1936 elejétől Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemiségű folyóiratnak, amelynek belső köre baráti társaság, irodalmi műhely és szellemi közösség is volt számára. Nekik panaszolta el 1936-os Nagyon fáj című kötetének teljes visszhangtalanságán érzett keserűségét is.
Későn jött ajándék volt életében 1937 elejétől a Kozmutza Flóra iránt érzett, beteljesületlen szerelem, a hozzá és róla írt Flóra-ciklus már „a reménytelenség bizonyosságával volt terhes”. A költőt 1937 júliusában idegösszeomlás miatt három és fél hónapig a Siesta szanatóriumban ápolták, majd kezelőorvosai nővéreire bízták, akik balatonszárszói panziójukba vitték.
75 éve, 1937. december 3-án este sétálni indult, ám soha nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó 1284. számú tehervonat halálra gázolta. Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, az egyik tábor szerint véletlen baleset okozta, a másik tábor viszont az öngyilkosság mellett érvel.
József Attila halála után egy évvel posztumusz Baumgarten-díjban részesült, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki életművét. Magyarországon születésnapja a költészet napja is egyben, emlékét többek között a róla elnevezett díj is őrzi, amelyet kiemelkedő irodalmi teljesítményért adományoznak évente.
mno.hu – Grund
