Ismét az Ötven árnyalat-trilógiához nagyon hasonló könyvvel gazdagodott az erotikus ponyvairodalom, bennem pedig ismét a kíváncsiság győzött, így hát fogtam magam, és a vizsgaidőszak kellős közepén elkezdtem olvasni, {...}
{…} mert tudtam, hogy viszonylag rövid, könnyed, és teljes figyelmet nem igénylő regényről van szó, kellemes kikapcsolódás tanulás közben.
Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik… Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte… Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani. Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét. Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő? És milyen démonok üldözök Starkot? Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot? A Forró rabság szexi, provokatív és lebilincselő. Csak felnőtt olvasóknak!
Most mondjam azt, hogy megbántam, amiért egyáltalán időt pocsékoltam rá? Kissé túlzás ugyan ez a költői kérdés, ám azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem hagytam abba körülbelül a közepe felé. Hogy miért is, azt mindjárt kifejtem.
Őszintén szólva legbelül abban reménykedtem, hogy ez a könyv majd valami újat is ad, nemcsak a már megszokott formát, melyet a Szürke ötven árnyalata vázolt fel. Tévedtem, hát persze, hogy tévedtem. Komolyan mondom, unom már azt a koncepciót, hogy a pasi egy multimilliárdos, irányításmániás, sérült seggfej, aki szerződéseket ajánl a főhősnőnek, meg repülni viszi, meg méregdrága ajándékokkal halmozza el. Meg birtokolni akarja. És még folytathatnám a sort a végtelenségig. No de hogy ne legyen minden ugyanaz, hát itt az irodalom és a zene helyett a festészet és a fényképészet kerül a középpontba, s míg Christian Grey egy eredeti kiadású könyvet ajándékoz Anának, az itteni Damien eredeti Monet-val lepi meg a főhősnőt, Nikkit. Na ugye, hogy nem azért nem is olyan egyforma a két történet? Mellesleg a festészet még kulcsszerepet is játszik, hiszen a mi főhősünk egymillió dollárt kínál a volt szépségkirálynő Nikkinek, hogy modellt álljon, és ahogy az már lenni szokott, meztelenül. Arról nem is beszélve, hogy az ajánlathoz extrák is tartoznak: egy hétig azt tesz vele a férfi, amit csak akar. Egyszóval seperc alatt modern luxusprostit csinált az elején még függetlennek, komoly erkölcsűnek kikiáltott Nikkiből. Persze ez nem esett le az egyébként nagyon okos, technikusi diplomával rendelkező főhősnőnek, hogy valójában ezt nevezik prostitúciónak, ő ezt egy ártatlan üzletnek vette, melyből majd szerezhet egy kis pénzt a saját vállalkozása elindításához. Igen, ekkor akartam gyorsan, de nagyon gyorsan félretenni ezt az egészet, mégsem tettem, mert reménykedtem, hátha kihoznak valami jót is belőle. De percről percre, oldalról oldalra csak egyre rosszabb lett.
Az, hogy Nikki legjobb barátnője és egyben lakótársa (ó, megint deja vu-m van!), Jamie kimeríti a ribanc összes szinonimáját, egyáltalán nem lepődöm meg, mégis jobban szimpatizálok vele emiatt, hiszen bármennyire sok egyéjszakás kapcsolaton van túl, ő mégsem pénzért csinálja. Jaj, most jut eszembe, hogy Nikki egyszer megemlítette, Jamie néha csak azért dugott pár pasival, hogy legyen mit ennie, és fizessék ki a jelzálogát. Szóval visszavonom az előbb tett kijelentésem, nem jobb a barátnőjénél. Az meg, hogy lefeküdt a majdnem nős Ollie-val, még inkább lecsökkentette a szememben. Apropó, Ollie. Talán ő az egyetlen szimpatikus karakter ebben a történetben, leszámítva persze ezt a kis afférját, mert hát túl tökéletes lenne, ha egy szereplő is valamilyen szinten kedvelhetővé válna.
Azt is kezdem már unni, hogy örökösen magázzák egymást a felek, mintha ez olyan szexi lenne, vagy éppen gerjesztő. Bevallom, már a Szürke ötven árnyalatában is zavart a sok Miss és Mister, de akkor még elviseltem, most viszont már rendesen kiakasztott.
De hogy mondjak egy pozitívumot így a végére: tetszett, hogy a könyv első felében nem volt konkrét szex, csak kerülgették egymást a főszereplők (természetesen egy-egy hevesebb csók és telefonszex azért becsúszott, de maga az aktus már csak jóval később, a könyv második felében történt meg, ami azért plusz pont egy erotikus könyv esetében, hogy el tudta az írónő húzni ilyen sokáig).
Végezetül úgy érzem, hogy már csak azért is “megérte” elolvasni a könyvet, mert így nyugodt szívvel adhatok rá 2 pontot, ami a blog eddigi történetében újnak számít. Azt viszont kétlem, hogy elolvasom a folytatást, amely mellesleg a napokban jelent meg eredeti nyelven. Másrészt meg sajnálom, hogy ilyen negatív véleménnyel vagyok a legszimpatikusabb magyar kiadó egyik könyvéről.
http://lapozz.wordpress.com – Ági
A könyv megrendelhető az alábbi címen:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=konyv&id=139417698
J.Kenner: A forró rabság
