A Szentgál határában lévő Vészverés (puszta) neve ma is ismert, de több, XIII. századi oklevél is bizonyítja, hogy a középkorban több Wezueres nevű falu is volt. És ez volt a neve Micsinyének is.
Mindezt Zolnay Lászlótól tudom, akivel három évtizede együtt jártuk be ősei földjét, a volt Zólyom vármegye falvait, templomait. Ezek közé tartozik Felső-Micsine is. (Hajdan: Lehotka, Mikelehotája, Mikefalva.)
Zolnay László egyik tanulmányában részletesen ír a faluról és a micsinyei Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templomról, amelynek építtetője Kürtösi Radon comesnek legifjabb fia, Mike comes (1278-1309) volt. „Mike ispán katonai szolgálatainak jutalmaképpen kapta 1296-ban a Zólyom erdőispánság területén fekvő Vészvörös földet két azzal szomszédos földterülettel együtt. E birtokból alakult ki utóbb Lehota, Mikelehotája vagy Mikefalva a szomszédos Moícsa faluval együtt. Mikefalvának 1296-ban említett magyar neve – Vészvörös – csakúgy, mint a magyar-szlovák Mikelehotája név azt mutatja: Mike jószága, csakúgy, mint Cserény és Pónik, erdőrengeteg volt. A telepítéshez kellő irtást pedig itt is tűzzel hajtották végre.”
1309. június 24-én Tamás esztergomi érsek megengedi, hogy Mike comes és fiai – minthogy a távolság és a Garam folyó gyakori árvizei miatt nem juthatnak el ad ecciesiam Beaté Marié de Radona matricem et parochidem – villa Lehatha nevű falujukban kápolnát és temetőhelyet építsenek maguk s jobbágyaik számára.
Mikefalva gótikus temploma alapításától, 1309-től fogva a Mikefalvi – később Micsinszky-családnak a XVI. században bekövetkezett kihaltáig állandóan az alapító család birtokában volt. A templom kegyúri jogával minden időkben a mikefalviak éltek.
A micsinyei templom a hegytetőn áll, kőfal veszi körül. „Homlokzatán monumentális külső freskónyom: Szent Kristóf óriás alakjának elmosódott vörös festésű kontúrjai. A templom freskóit még nem tisztították meg, így minden remény megvan arra, hogy azok – mészleplük alatt – sértetlenül élték át a századokat. Értékesek a templom újkori oltárai, szószéke is. Ezeket már a Beniczkyek készíthették. Az egyik mellékoltáron F. B. (Franciscus Beniczky) és F. M. feliratos kettős címer.”
Ezen a nagyméretű, díszes sírkövön, amely a templomban áll, bár már nem eredeti helyén, a Beniczky-család címere látható, a kék mezőben úszó hattyú, melynek nyaka nyíllal át van lőve. Ez a sírkő valaha Beniczky Ferenc sírja fölött állott, bár az a sír talán a szomszéd faluban volt. Beniczky annak idején Znióvár kapitánya volt. Mivel jártam ott is, legközelebb arról a helységről és arról a mesébe illő tájról is fogok szólni.
Szöveg és kép: Móser Zoltán
