Nem tréfa ez, téli gasztronómiai játszadozás, hanem küzdelem életre-halálra, igazi béka-egér harc - a város urai úgy kaszabolják egymást, mint a purdék Arany János komikus eposzában.
Kezdte Szitka Péter uram, Kazincbarcika polgármestere. Nyílt levélben sajnálkozott azon, hogy ő biza befogadná szegény árva kocsonyafesztivált, hiszen a nép érdeke is ezt követelné, ám midőn rádöbbent, hogy se paripa, se fegyver, és Miskolc nem akar közös kocsonyát velük, elállt a tervétől. Ha ugyanis egyedül akarná megrendezni a fesztivált, olybá tűnhetne, "mintha Kazincbarcika elvenné a miskolci emberek kocsonyáját". Egy bölcs városatya mégsem énekelheti ki a disznó éteri esszenciáját a szomszéd város lakóinak szájából. Ő tehát csak bizakodhat abban, hogy "Miskolc város vezetése is legalább ennyire kiemelten kezeli lakóinak szívügyét".
No, megcsikordult ekkora hamisság hallatán Miskolc első emberének foga. Még a pipáját is elharapta. Hiszen Szitka elvtársnak semmiféle politikai vagy erkölcsi jogalapja nincs, hogy a miskolci polgárok érdekében fellépjen. Ez "szereptévesztés" - írja ugyancsak nyílt levélben Kriza Ákos miskolci polgármester. Arról nem is beszélve, hogy a tisztelt kolléga jobban tette volna, ha "a tényeket meghamisító bulvármédia" olvasgatása helyett inkább felhívja őt telefonon, és akkor hiteles forrásból tudhatta volna meg, hogy nincs miért aggódnia, Miskolcon idén is megrendezik a kocsonyafesztivált februárban. Csak változik a neve: Becherovka Miskolci Kocsonyafarsang. Azt pedig, hogy Szitka Péter korántsem "pusztán erkölcsi kötelességből" írta levelét, hanem egy "bizonyos baráti magáncég" érdekében, azt a környéken mindenki tudja.
Az ember pislog, mint miskolci kocsonyában a béka. Milyen erkölcsi kötelesség? Milyen baráti magáncég? Milyen hideg malacétek fő itt a fazékban?
Az a napnál világosabb, hogy a kocsonyafesztivál ötletét Rózsa Edit hajdani SZDSZ-es és Fedor Vilmos MSZP-s képviselő "álmodta meg" 1999-ben. Fedor ekkor Miskolc alpolgármestere volt és Rózsa Edit férje. Családi vállalkozás lett ez a javából: a Korty nevű fesztiválitalt (tokaji bor és világos sör házassága, brrr!) az asszony szabadalmaztatta. A nyitóparádén az égből ezerszám aláhulló kabalafigurákat (Brecus Anonymus), a brekijelmezeket, az egész posztkádári gasztrovircsaftot a férj baráti köre gyártotta. Feltehetően családi ötlet eredménye a kocsonyabál, a kocsonyavonat, a kocsonyakaszinó és a kocsonyajósda is.
A kocsonyabuli (természetesen állami támogatásokkal) tizenegynéhány évig remekül prosperált. A kormányváltás óta azonban ritkábban kacsintott a béka (akarom mondani, a szerencse), és a cég (a Több, mint legenda Közhasznú Alapítvány) tönkrement. Tavaly már milliókkal tartozott a beszállítóknak, elszámolási vitába keveredett a várossal és állami intézményekkel. Jelenleg felszámolás alatt áll. Területfoglalási engedélyt tehát nem kaphatott. Rózsáék azonban tovább hirdetik honlapjukon a rendezvényt (márciusi időponttal), mintha mi sem történt volna. Sőt, magát az eseményt felajánlották a "baráti" Kazincbarcika polgármesterének azzal a koncepcióval, hogy legyen a kocsonyafesztivál a két város közös rendezvénye. Közös kocsonyának azonban nyúlós a teteje - figyelmeztet Gundel Károly -, így Kriza Ákos a nagykoalíciós malachús ötletét elvetette.
A kérdés most csak az, kié a legenda. A kocsonyafesztivál nevet könnyű kocsonyafarsangra keresztelni, kocsonyafőző versenyt, bált is lehet rendezni, de a fesztivál szlogenje 14 év óta ugyanaz, mint az alapítványé: "Több, mint legenda!" Ami ugye - legalábbis a honlap tanúsága szerint - akkor pattant ki a leleményes házaspár fejéből (mint Pallasz Athéné Zeuszéból), amikor egy néprajzkutató rátalált Marosvásárhelyen arra a bizonyos képeslapra, amelyen béka ül a kocsonyában. A lapot egy miskolci asszony küldte családjának Erdélybe 1942-ben.
De nincs mitől tartani: a legendák közkincsek. Ez is. Valamikor a XIX. század vége felé napszálltakor egy furmányos (a felső-gömöri fuvarosokat hívták így a vasúti forgalom elindítása előtt) tért be a miskolci Magyar Huszár fogadóba, és kocsonyát rendelt. A korcsmárosné, akit a dús képzeletű nép valamilyen okból Potyka Kati névvel ruházott fel, legott sarkon fordult, és a pincéből felhozott egy tányér kocsonyát. A tót atyafi bicsakjával épp ketté akarta szelni a kikandikáló húst, amikor egyszer csak elejtette a villát: "Jáj, jáj, korcsmárosní, ennek a kotsonyának szeme izs van, csak úgy hunyorgattya felím!" A pincében a frissen főzött, még meleg húslevesbe belemászott egy varangyos béka, és most megdermedve, esdeklőn pislogott az atyafira, szabadulását remélve.
Hasonlóan érezheti magát Miskolc polgármestere is. Hüledezve nézi, mi történik körülötte. Pedig ő nem akart semmi mást, csak egy kis önkormányzati kocsonyát. De feledte Krúdy Gyula intelmét: aki álmában kocsonyát eszik, nehéz esztendeje, nehéz sorsa lesz annak, ráadásul küszködni fog a városbíróval meg a vámszedőkkel. Az Álmoskönyv szerint persze a kocsonya hozhat szerencsét is. De ahhoz be kell tartani a klasszikus receptet: fül, farok, fej, köröm, bőr, csülök, füstölt hús. Hat óra alatt puhára főzzük sós, ecetes-borsos vízben, zöldségeljük, fokhagymázzuk (az elején vagy a végén aszerint, hogy melyik szektába tartozunk), kicsontozzuk, lezsírozzuk, leszűrjük, majd a levet ráöntjük a húsra, sárgarépára, főtt tojásra, és megdermesztjük.
Egyszerű, mint a kocsonyafesztivál.
Vinkó József - hetivalasz.hu
Szellem a fazékból - Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek."
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
Olvasóim, kik erős lélekkel bírtok és nem szeppentek meg holmi harci morajtól, figyelmezzetek: Miskolc és Kazincbarcika között kiütött a kocsonyaháború.
Nem tréfa ez, téli gasztronómiai játszadozás, hanem küzdelem életre-halálra, igazi béka-egér harc – a város urai úgy kaszabolják egymást, mint a purdék Arany János komikus eposzában.
Kezdte Szitka Péter uram, Kazincbarcika polgármestere. Nyílt levélben sajnálkozott azon, hogy ő biza befogadná szegény árva kocsonyafesztivált, hiszen a nép érdeke is ezt követelné, ám midőn rádöbbent, hogy se paripa, se fegyver, és Miskolc nem akar közös kocsonyát velük, elállt a tervétől. Ha ugyanis egyedül akarná megrendezni a fesztivált, olybá tűnhetne, „mintha Kazincbarcika elvenné a miskolci emberek kocsonyáját”. Egy bölcs városatya mégsem énekelheti ki a disznó éteri esszenciáját a szomszéd város lakóinak szájából. Ő tehát csak bizakodhat abban, hogy „Miskolc város vezetése is legalább ennyire kiemelten kezeli lakóinak szívügyét”.
No, megcsikordult ekkora hamisság hallatán Miskolc első emberének foga. Még a pipáját is elharapta. Hiszen Szitka elvtársnak semmiféle politikai vagy erkölcsi jogalapja nincs, hogy a miskolci polgárok érdekében fellépjen. Ez „szereptévesztés” – írja ugyancsak nyílt levélben Kriza Ákos miskolci polgármester. Arról nem is beszélve, hogy a tisztelt kolléga jobban tette volna, ha „a tényeket meghamisító bulvármédia” olvasgatása helyett inkább felhívja őt telefonon, és akkor hiteles forrásból tudhatta volna meg, hogy nincs miért aggódnia, Miskolcon idén is megrendezik a kocsonyafesztivált februárban. Csak változik a neve: Becherovka Miskolci Kocsonyafarsang. Azt pedig, hogy Szitka Péter korántsem „pusztán erkölcsi kötelességből” írta levelét, hanem egy „bizonyos baráti magáncég” érdekében, azt a környéken mindenki tudja.
Az ember pislog, mint miskolci kocsonyában a béka. Milyen erkölcsi kötelesség? Milyen baráti magáncég? Milyen hideg malacétek fő itt a fazékban?
Az a napnál világosabb, hogy a kocsonyafesztivál ötletét Rózsa Edit hajdani SZDSZ-es és Fedor Vilmos MSZP-s képviselő „álmodta meg” 1999-ben. Fedor ekkor Miskolc alpolgármestere volt és Rózsa Edit férje. Családi vállalkozás lett ez a javából: a Korty nevű fesztiválitalt (tokaji bor és világos sör házassága, brrr!) az asszony szabadalmaztatta. A nyitóparádén az égből ezerszám aláhulló kabalafigurákat (Brecus Anonymus), a brekijelmezeket, az egész posztkádári gasztrovircsaftot a férj baráti köre gyártotta. Feltehetően családi ötlet eredménye a kocsonyabál, a kocsonyavonat, a kocsonyakaszinó és a kocsonyajósda is.
A kocsonyabuli (természetesen állami támogatásokkal) tizenegynéhány évig remekül prosperált. A kormányváltás óta azonban ritkábban kacsintott a béka (akarom mondani, a szerencse), és a cég (a Több, mint legenda Közhasznú Alapítvány) tönkrement. Tavaly már milliókkal tartozott a beszállítóknak, elszámolási vitába keveredett a várossal és állami intézményekkel. Jelenleg felszámolás alatt áll. Területfoglalási engedélyt tehát nem kaphatott. Rózsáék azonban tovább hirdetik honlapjukon a rendezvényt (márciusi időponttal), mintha mi sem történt volna. Sőt, magát az eseményt felajánlották a „baráti” Kazincbarcika polgármesterének azzal a koncepcióval, hogy legyen a kocsonyafesztivál a két város közös rendezvénye. Közös kocsonyának azonban nyúlós a teteje – figyelmeztet Gundel Károly -, így Kriza Ákos a nagykoalíciós malachús ötletét elvetette.
A kérdés most csak az, kié a legenda. A kocsonyafesztivál nevet könnyű kocsonyafarsangra keresztelni, kocsonyafőző versenyt, bált is lehet rendezni, de a fesztivál szlogenje 14 év óta ugyanaz, mint az alapítványé: „Több, mint legenda!” Ami ugye – legalábbis a honlap tanúsága szerint – akkor pattant ki a leleményes házaspár fejéből (mint Pallasz Athéné Zeuszéból), amikor egy néprajzkutató rátalált Marosvásárhelyen arra a bizonyos képeslapra, amelyen béka ül a kocsonyában. A lapot egy miskolci asszony küldte családjának Erdélybe 1942-ben.
De nincs mitől tartani: a legendák közkincsek. Ez is. Valamikor a XIX. század vége felé napszálltakor egy furmányos (a felső-gömöri fuvarosokat hívták így a vasúti forgalom elindítása előtt) tért be a miskolci Magyar Huszár fogadóba, és kocsonyát rendelt. A korcsmárosné, akit a dús képzeletű nép valamilyen okból Potyka Kati névvel ruházott fel, legott sarkon fordult, és a pincéből felhozott egy tányér kocsonyát. A tót atyafi bicsakjával épp ketté akarta szelni a kikandikáló húst, amikor egyszer csak elejtette a villát: „Jáj, jáj, korcsmárosní, ennek a kotsonyának szeme izs van, csak úgy hunyorgattya felím!” A pincében a frissen főzött, még meleg húslevesbe belemászott egy varangyos béka, és most megdermedve, esdeklőn pislogott az atyafira, szabadulását remélve.
Hasonlóan érezheti magát Miskolc polgármestere is. Hüledezve nézi, mi történik körülötte. Pedig ő nem akart semmi mást, csak egy kis önkormányzati kocsonyát. De feledte Krúdy Gyula intelmét: aki álmában kocsonyát eszik, nehéz esztendeje, nehéz sorsa lesz annak, ráadásul küszködni fog a városbíróval meg a vámszedőkkel. Az Álmoskönyv szerint persze a kocsonya hozhat szerencsét is. De ahhoz be kell tartani a klasszikus receptet: fül, farok, fej, köröm, bőr, csülök, füstölt hús. Hat óra alatt puhára főzzük sós, ecetes-borsos vízben, zöldségeljük, fokhagymázzuk (az elején vagy a végén aszerint, hogy melyik szektába tartozunk), kicsontozzuk, lezsírozzuk, leszűrjük, majd a levet ráöntjük a húsra, sárgarépára, főtt tojásra, és megdermesztjük.
Egyszerű, mint a kocsonyafesztivál.
Vinkó József – hetivalasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása:
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
