Ha Vidnyánszky Attila népirtásra buzdít a Johanna a máglyán című darabbal, akkor Marsovszky Magdolna meghibbant. Vagy én. Mert az nem lehetséges, hogy egy térben, egy időben mindkettőnknél azonos elmeállapotot diagnosztizáljanak.
Nem csodálkozom, ha ebből eddig semmit nem ért a kedves olvasó, akkor sem, ha látta az említett előadást, és akkor sem, ha nem volt szerencséje hozzá. Ugyanis népirtás csak azoknak járhatott a fejében Tompos Kátya légiesen törékeny, mégis magával ragadó játéka láttán, akik igen erős tudatmódosító szerek hatása alatt ültek be a nézőtérre. Ja, és Marsovszky Magdolnának, de neki ehhez nem kellett színházba mennie. Ő csak a népirtásra tud gondolni. Azzal van az ő feje tele. Csoda-e, ha nehezen viseli?
Tudom, hogy néhányan már feltették az adekvát kérdést: ki a … az a Marsovszky Magdolna? Nincs értelme belemélyedni. Legyen elég annyi, hogy mostanában antiszemitizmus- és anticiganizmus-kutatóként mutatkozik be, akinek nemzeti identitása nincs, európai van. Ezzel a tudással felvértezve a botcsinálta kritikusról könnyedén átlátjuk majd, hogyan használja német módszertanra hivatkozva áltudományát alantas politikai céljaira. Most éppen egy színdarabot kipécézve a Nemzeti Színház repertoárjából, amit a hozzá hasonló agymosodai alkalmazottak úgy állítanak be, hogy a jelenlegi kormány náci ideológiáját hivatott a nép számára befogadhatóvá tenni.
Nem fárasztanám olvasóimat a Galamuson megjelent okoskodás mindenre kiterjedő ismertetésével, de azt a logikai bukfencparádét, amin keresztül eljutunk a „tömeggyilkos” Vidnyánszky Attiláig, azoknak is ajánlom, akiknek elegük van már ezekből a hivatásos gyűlöletkeltőkből, akik gátlás nélkül bélyegeznek meg bárkit a legaljasabb vádakkal, ha nem az ő hagymázas elképzeléseik szerint gondolkodik a világról. Akkor kalandra fel!
Először nagyon leegyszerűsítve, de ügyelve a gondolati hűségre: „Vidnyánszky ma a népnemzeti Magyarország egyik főideológusa. Szerinte a legfőbb erény a szeretet nevében feláldozni magad egy közösségért, egy nemzetért, egy országért, egy hazáért, annak mindenekfelettvalósága, Isten nevében, az ő akaratában fölszabadulni, szabaddá válni és tenni. A Johanna a máglyán erre az önfeláldozásra buzdít. A kereszténységgel ellentétben, amely az univerzális Istenben hisz, a népnemzeti ideológia nem univerzális, hanem partikuláris. Vidnyánszky tehát nem az univerzális Istenre gondol, amikor Istent mond, hanem a nemzetistenre, vagyis pogány istenségre. Ezért lesz a színházból templom, népnemzeti-szakrális tér, népnemzeti szentély. A megváltás ennek nyomán nem a keresztény és univerzális értelmezésnek megfelelő emberi bűnöktől való halál utáni, túlvilági megváltást, feloldozást jelenti, hanem a partikuláris, népnemzeti értelemben vett halál előtti, evilági megváltást. A nemzeti megváltás nem más, mint a vágy az iránt, hogy minden egyes ember beolvadjon a népiség, vagyis népnemzeti kifejezéssel az árja (fajtiszta) magyarság boldog egységébe. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a nemzet megtisztul a nemzet ellenségeitől. A nemzet megtisztítása (vélt) ellenségeitől ezek kiiktatását, eltávolítását jelenti. Így a nemzeti újjászületés reménye tehát belső logikájából adódóan népirtáshoz vezet.”
Lenyűgöző szillogizmus, ugye? Akkor vegyük újra, most egy kicsit értelmezve. Amiatt, hogy Marsovszkynak nincs nemzeti identitása, csak szánni tudnám szerencsétlent, ha ez a hiányosság egyéb működési zavarokat nem okozna nála. Így viszont kénytelen vagyok felszólítani őt, hogy sürgősen hagyjon fel azzal az undorító módszerrel, amely saját hülyeségeit úgy állítja be, mintha evidencia lenne azokkal kapcsolatban, akiknek föl sem képes fogni gondolkodását. Nem is foglalkozom azzal, honnan szedi, hogy a direktor lenne a „népnemzeti Magyarország főideológusa”, de az már vérlázító, amikor azt is jobban tudja, mire gondol Vidnyánszky, amikor Istent mond. Most ha olyan lennék, mint ő, határozottan állítanám, nem nézte meg a darabot, de hogy ne essek abba a hibába, amit kritizálok, csak azt mondom, érteni nem értette, csak használni akarta prekoncepciója alátámasztására.
Nem érti azt sem, hogy számtalan nemzet sok-sok tagja képes hinni az univerzális Istenben, éppen ezt hívjuk mi, nemzeti identitással is rendelkezők kereszténységnek. És ezek a keresztény nemzetek, ha összefognak, erős Európát alkotnak. Ez a mi európai identitásunk! De éppen ezért nem kerülhetett ez a gondolat a kereszténységről az európai alkotmányba, a Marsovszky-félék miatt, mert akkor oda az összes rettegnivaló, a nemzetietlen identitászombik akkor nem tudnak érvelni az Európai Egyesült Államok eszméje mellett.
Azt már hagyjuk is, mi a túró az a „nemzeti” vagy „evilági” (amúgy helyesen „e világi”) megváltás, de nyugodjon meg a tudós hölgy, a magyar társadalom józan többsége egyáltalán nem gondol arra, hogy hazája és nemzete iránti szeretetét valamiféle árja masszában való feloldódással kellene kifejeznie. Tudjuk, hogy török, tatár, tót, román kavarog e szívekben, kár ezen rugózni. Önfeláldozáson is teljesen mást ért, nem korai halált a bolondok elleni harcban. Sokkal inkább erős hitet az Úr jóságában, kemény munkát a hivatás gyakorlásában, odaadást a gyermeknevelésben, féltő gondoskodást a családban, reményt a követelőzés helyett, kötelességtudatot a jogok gyakorlása közben. (Így áldozna Johanna is, ha hagynák neki, csak oda kellett volna figyelni. Persze ettől a darab még bátran kritizálható, de ezt bízzuk a kritikusokra!) Következésképpen senkit nem akar ez a többség kiiktatni, eltávolítani, még az antiszemitizmus kutatóját sem, akinek – nyilatkozatai alapján – meghaladja képességeit, hogy egy egész nemzetet szeressen. Szegény, ettől még maradhat. Higgye el, az általa oly nagyon megvetett népnemzeti magyarok tökéletesen megelégednének azzal, ha ő és tettestársai nem provokálnák, nem rágalmaznák alaptalanul, nem vádolnák folyamatosan antiszemitizmussal, rasszizmussal, kirekesztéssel, csak egyszerűen békén hagynák az országnak ezt a teljesen tisztességes, becsületes, együttműködő és befogadó részét. Ha mindenáron hadakozni akarnak, de nincs igazi náci a közelben, kiváló videojátékokat tudok ajánlani. Azokkal ellesznek egy darabig.
Teljesen jogosan merül föl a kérdés, vajon miért csinálja ezt Marsovszky Magdolna. Ő maga adja meg a választ írása végén: „A népnemzeti erkölcs már ma is a kollektív üldözés eszköze Magyarországon. Már ma is sok áldozata van ennek az ideológiának. Elérkezett tehát az utolsó pillanat az univerzális emberi jogok alapján politizáló demokratikus összefogásra.”
Ne idegeskedjünk a nyilvánvaló hazugságon, inkább figyeljünk a szóhasználatra! Mintha Fischer Iván lakásán lennénk, csak most nem Heller beszél. Utolsó pillanat, univerzális emberi jogok, demokratikus összefogás. Már csak Gyurcsány istenítése hiányzik, de ne aggódjunk, máshol megjelent az is. De ha nem vetnek meg érte, én azt inkább már nem elemezném.
Gajdics Ottó – mno.hu
