Aquila János megjáratott: érte, miatta kétszer utaztam el a stájerországi Fürstenfeldbe (régi magyar nevén Fölöstömbe), hogy az Ágoston-rendiek volt templomában látható freskókat lefényképezzem.
A magyar határtól ugyan néhány kilométerre fekszik ez a hegyen épült kisváros, de templomát, mivel nem használják, zárva tartják, és a kulcs megszerzése (sehol nincs kiírva) nem kis nehézséget jelent.
Aquila János eddig ismert munkásságának színtere Pannónia délnyugati csücske: Velemér, Vas megyében, Mártonhely szintén a volt Vas vármegyében (ma: Martjanci Szlovéniában), Turnisce Zalában (régi magyar neve Toronyhely, később Bántornya, ma: Szlovéniában), Radkersburg és Fürstenfeld pedig Stájerországban. Ezek a templomok nem több mint 50 kilométeres körzetben helyezkednek el, egy elképzelt háromszögben, egymás közelében.
.jpg)
Érdekes, jegyzi meg Brenner Vilmos tanulmányában, hogy „csak Radkersburg és Fürstenfeld az a stájer városok között, amelyeknek magyar neve is van. Mindkettő a történelmi magyar határon fekszik, és korábban jelentős kereskedelmet bonyolított le Magyarországgal, így nem tekinthető véletlennek, hogy ennek a két, hazánk nyugat-pannon vidékével élénk kapcsolatban álló stájer városnak magyar névformája is képződött az idők folyamán.”
Egyébként a fürstenfeldi Ágoston-rendi templom kórusában és hajójában restauráció során felfedezett Aquila-freskók nem is olyan régen kerültek napvilágra, és ezek számítanak a jelenlegi kutatások állása szerint Johannes Aquila eddig ismert utolsó műveinek.
A fürstenfeldi Ágoston-rendi kolostort 1362-ben alapította IV. Rudolf herceg. A hozzá tartozó templomot 1368-ban szentelték fel. A restaurálás során kerültek elő az eredeti gótikus festmények. „A szentélyben és a templomhajóban feltárt képek mesterét illetőleg kétség nem adódhatott, minthogy itt sem hiányzik a jól ismert invokáció: orate deum pro me Johanne Aquila pictore. A képek az 1400-as évek legelejéről származnak, egyes stájer kutatók 1405-re datálják őket. Érdekes kompozíciós elgondolás eredménye az apostolok és a próféták váltakozó ábrázolása, amelynek révén az ószövetség és az újszövetség szoros összefüggése hangsúlyozódik. Nagyon megkapó Szent Veronika ábrázolása a bibliából ismert kendővel, valamint Jeremiás és Dániel próféták képe. (Az olasz festészet érezhető hatását mutatja ez az ábrázolása, mely a Jeremiás prófétát ábrázoló falkép alatt látható.) A Veronika keszkenőjén látható Krisztus-fej analógiát mutat a prágai kapucinus kolostor falfestményeinek apostolábrázolásaival, amelyek szintúgy az 1400-as évek legelején készülhettek.”
Ezzel, ezekkel a képekkel zárul tehát az életmű: Aquila János, a piktor a művészettörténészek szerint ekkor hatvanadik életéve körül járhatott. Lezárult valami, s elkezdődött valami. Mert vele, vagyis a névtelen mesterek után az ő nevével kezdődik a magyar földön dolgozó művészek története.
Szöveg és kép: Móser Zoltán
Új Ember – http://www.kattanj.hu
