Kétezer-háromszázhuszonnégyben vagyunk. A Világállam technokratikus alkotmánya éppen tegnap lépett életbe.
Gyárközpont, a Világállam fővárosa, nagy munkában van, ugyanis a nemzetközi Fülpiszkáló Üzem megkezdte működését, hogy a hét végére befejezzék négymilliárd földlakó részére az egyforma, megfelelő fülpiszkálók előállítását.
Chaplint rendkívül fontos megbízatással látják el, ugyanis neki kell a már kész fülpiszkálókról lefújni a benzint, ami gyártás közben esetleg rácsöpög a gyár fölött húzódó repülőgépekről.
E célra egy önműködő dörzsfújtatót kap, amellyel rögtön ledörzsöli a munkavezető éppen ott tartozkodó hűtlen feleségének arcáról a rúzst, mire kiderül, hogy nincs bőr alatta, és Chaplin kétségbeesetten menekül. A távolbalátó detektívkészülék azonban nyomába ered, szerencsére Chaplin a mellékutcában egy süket kolduslányba ütközik, aki húsz éve nem evett kaviárt ananászmártással, és ezért éhenhaldokolva ott kuporog rozzant ütött-kopott kis repülőgépének egyik törött szárnyán.
Chaplin melléje ül a szárnyra, egy tányér kátrányba, galuskával, amelyet a vezérigazgató cselédje hajított ki imént az ablakon. Gyanakvó villanylámpa sétál arra, de Chaplin, mielőtt a lámpa megvilágítaná a cselekményt, és hogy tulajdonképpen miről van szó, úgy tesz, mintha csak véletlenül volna itt, és szórakozottan töredezi és eszegeti a tányér szélét. De mikor a száját akarja megtörölni, rendes úriember létére, egy arra siető szőrmenagykereskedő agyvelejében, s ezért a diótörővel felroppantja a gyanútlan járókelő koponyáját, a rendőrminiszter Afrikából felfigyel (távolbalátó készüléke ugyanis éppen oda van beállítva), és int a két idomított zsiráfnak, hogy kapják le Chaplint a tíz körméről. De csak kilenc sikerül, mert Chaplin a tizediknél észbe kap, s miután a kátrány közben odaragadt a repülőzsámolyhoz, gyorsan biziklizni kezd a légcsavaron.
Az ócska gép, a kolduslánnyal együtt, döcögve és csikorogva emelkedik a levegőbe, a zsiráfok egy darabig nyújtogatják a nyakukat, de ezer méter után megunják, és visszahúzzák Afrikába, ám Miki Mauz nagy örömére kiderül, hogy a négy zsiráfláb közben elment, és így a két nyak egyedül marad és szomorúan összecsavarodik. Chaplin és a kis kolduslány közben keservesen csetlik-botlik a felhők közt, az ócska, szemétre dobott repülőgépen, amelynek az egyik szárnya különben is hiányzik. A gép minden pillanatban megáll, recseg-ropog, egy nagyobb felhőbe ütközve kajütfülkéje is kiesik, és a két szerelmes a megmaradt félszárnyon lógatja a lábát. De mindenről megfeledkezve igyekeznek berendezkedni a boldog mézeshetekre, Chaplin a zsebében maradt dörzsfúrón gyönyörűen tilinkózni kezd, Maud a megmaradt fél fülke ablakába muskátlit ültet, és egy féllábú vak koldus, aki egy elhagyott felhő szélén nyekergeti a verklit, úgy elbámul, hogy a verkli kiesik a szájából, és mostmár zongorájuk is van, mert Chaplin az akácfákra felszerelt szájkosarakból ügyesen elkap egyet, és pedált és kottatartót szerel a verklire.
Most még zöldség is kellene a benzinlevesbe, hogy boldogságuk teljes legyen, és ezért Chaplin egy percre leugrik a gépről, az ülésterem előadóasztalára, ahol a Világállam diplomatái éppen tanácskoznak. Ijedtében ellopja tőlem a halandzsát, amit én is úgy loptam, és értelmetlen szavakat kezd hadarni, amitől végre a különböző nyelvű diplomaták megértik egymást, és abban a hitben, hogy Chaplinnek ez volt a célja, óriási lelkesedéssel megválasztják őt világcárnak. De Mohamed próféta, akit szolgálatra beosztanak hozzá, a fülbemászót, mit Chaplin a nyakába dugott, visszacsempészi, s így minden nyílvánvalóvá lesz, Chaplint a pincérek kiteszik jó állásából és ő, egy piszkos kis rakétagépen, lassan, tűnődve elindul, a Tejúton, a Göncöl-szekér felé, miközben alkonyodni kezd, és az üstökösök és naprendszerek lassan elmaradoznak mögötte.
Karinthy Frigyes
