Tudjuk, milyen körülmények között lépett trónra utolsó királyunk?
IV. Károly továbbra sem része történeti emlékezetünknek, ezért születetett az Utolsó felvonás című tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállítás Ferenc József halálától követi nyomon a koronázási ceremónia előzményeit, kitérve a trónöröklés kérdésére, valamint a háborús helyzetre is.
Utolsó királyunk, IV. Károly tragikus hős volt, aki olyan helyzetben kereste a béke útjait, amikor a szövetségesei győzelme legalább akkora veszélyt jelentett volna a Monarchia népei számára, mint az antant sikere – hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere december 19-én az utolsó magyar király száz évvel ezelőtti koronázását megidéző kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Az utolsó magyar király egyike volt azon keveseknek, akik tudták, a megmaradásra csak a béke jelentett volna megoldást. Nem lett béke, a világháborús vesztesek mellett pedig csak pillanatnyi győztesek lettek, akik megpróbálták megalázni és kifosztani ellenfeleiket – fűzte hozzá, kiemelve: a lövészárkok poklában életre kelt és kiszabadult totális eszmék, a nemzeti és nemzetközi szocializmus diktatúrái alapvetően változtatták meg Európa kulturális és morális képét.
Napjainkban, amikor Európa, és ezen belül is a Visegrádi Négyek egymásra találásának idejét éljük a hagyományos európai értékek jegyében, különösen fontos IV. Károly története és üzenete: a megmaradáshoz békére és együttműködésre, önrendelkezésre és olyan közös életre van szükség, amelyben mindenki megtalálja a saját helyét – fogalmazott a miniszter.
A megújulásra ítéltetett mai Európa – ezen belül Közép-Európa – nem nélkülözheti az Osztrák-Magyar Monarchia sikereinek és kudarcainak tapasztalatát – hangsúlyozta Balog Zoltán. Hozzátette: az elmúlt évek munkájának eredményeként Közép-Európa nemzetei többé nem könnyen becsapható áldozatok, nem nagyhatalmak játszóterei, hanem önálló szereplők, akik képesek az érték- és érdekvédelemre.
Varga Benedek, a Nemzeti Múzeum főigazgatója kiemelte: a koronázás a hagyomány és a modernitás találkozásának egy olyan pillanata volt, amikor a világháború, a birodalom és Magyarország jövője sem dőlt még el. Három évvel később az ország romokban hevert és nyomorúságban tengődött. Hozzátette: Károlyt és családját elfeledte Magyarország: a Horthy-korszak elején a trianoni sokk és a békeszerződés követelményeinek következtében, az orosz megszállás évtizedei alatt pedig ideológiai szempontok miatt. „IV. Károly, az utolsó király továbbra sem része történeti emlékezetünknek. Ezért alkottuk meg ezt a kiállítást” – fogalmazott Varga Benedek.
Habsburg György az eseményen felidézte: nagyapja, IV. Károly katona volt, tudta mit jelent a háború, ezért is akart véget vetni a vérontásnak. Kevés ideje volt felkészülni az uralkodásra, alig 27 évesen lépett elő trónörökössé, két évvel később pedig trónra kellett lépnie.
Az Utolsó felvonás című tárlat Ferenc József halálától követi nyomon a koronázási ceremónia előzményeit, kitérve a trónöröklés kérdésére, valamint a háborús helyzetre is, amelyet jellegzetes frontemlékek és fegyverek elevenítenek fel. A tárgyak közül Baják László, a kiállítás egyik rendezője a tárlat sajtóbejárásán egy ugyanolyan típusú, a szerb katonatisztek számára gyártott belga revolvert emelt ki, amilyennel Gravilo Princip agyonlőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét Szarajevóban.
A koronázási ceremóniával, valamint az eseményhez fűződő sok évszázados hagyományokkal és gazdag szimbolikával külön terem foglalkozik, ahol a száz évvel ezelőtti díszletet, a Mátyás-templom gótikus belsejét a Heonlab által tervezett installációs elemek idézik meg. A számos díszöltözet, fotó és dísztárgy mellett látható a koronázási jelvények tárolására használt vasláda is, amely a 17. század elejétől egészen 1938-ig őrizte a koronát, a jogart és az országalmát. A trónszékek mellett szintén megtekinthető Mátyás király trónkárpitja, amely IV. Károly és felesége, Zita mögött borította a templom falát.
Gödölle Mátyás kurátor kiemelte: hiába az esemény pompája, az utolsó magyar király megkoronázásra mélyen rányomta a bélyegét a világháborús helyzet. Alig egy hónap volt a ceremónia előkészítésére, a felhasznált drapéria egy részét rekvirálni kellett, a díszlet felépítésében pedig orosz hadifoglyok is részt vettek.
Az előkészületeket az Operaház intendánsa, Bánffy Miklós gróf irányította a korszak legkiválóbb művészeinek támogatásával – fűzte hozzá Gödölle Mátyás, aki felhívta a figyelmet Bánffy Miklós látványterveire is, amelyek szintén helyet kaptak a teremben.
A koronázási domb – a szokás szerint az új király ide felvágtatva a négy égtáj felé sújtott kardjával, ezzel jelezve, hogy minden külső fenyegetéstől megvédi országát – felépítéséhez minden magyar törvényhatóság öt kilogramm földet küldött.
„Már a kortársak is megjegyezték, hogy akármerre suhintott a király, minden irányban háború dúlt” – mondta el Tomsics Emőke kurátor, aki hozzátette azt is: több vármegye kifejezetten „Habsburg-ellenes” történelmi helyszínről gyűjtötte össze az ide szánt földet, Arad vármegye például az aradi vértanúk kivégzésének helyszínéről.
A 1916. december 30-i ceremónia az első olyan magyar történelmi esemény volt, amelyről gazdag, addig páratlan hosszúságú filmes dokumentáció készült. A koronázási film rendezője a később a Casablancával 1942-ben Oscar-díjat nyert Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály volt – hangsúlyozta Tomsics Emőke.
A koronázási film egyórás kritikai – újravágott, a valóságos tempóra visszalassított és feliratozott – változata a harmadik teremben tekinthető meg. Tomsics Emőke úgy fogalmazott: a filmmel a feudális Magyarország búcsúzik el a magyar történelemtől.
A március 19-ig látogatható tárlat utolsó termében a koronázás kortárs kultuszának emlékeit – díszjelvényeket, képeslapokat és emléktárgyakat – tekintheti át a látogató, majd a koronázás résztvevőinek – például a koronázás utolsó szemtanúja, a ceremónia idején négy éves Habsburg Ottó – későbbi sorsával is megismerkedhet.
Forrás: MTI
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
