1945: Új darab régi szereplőkkel
Török Ferenc 1945 című fekete-fehér játékfilmje szuggesztív alkotás, mely méltán aratott nemzetközi sikert Berlinben a biennálén. Kiváló a rendezés, Ragályi Elemér operatőrként megint remekelt. És akkor még nem is szóltunk a lenyűgöző színészi alakításokról: Rudolf Péter a kövér jegyző szerepében félelmetesen hiteles, de a többi színész is nagyszerűen játszik. Elhitetik a nézővel, hogy sorsfordító időkben élnek a meg nem nevezett faluban, amelyben két ortodox zsidó képében rövid időre felmerülnek a közeli, de máris elfojtott múlt árnyai. A film páratlan tulajdonsága, hogy akkor is képes érzékeltetni egy korszak ellentmondásait, fullasztó légkörét, ha a forgatókönyv nem a legtökéletesebb, és a dramaturgia egyes elemei iránt kétségek merülnek fel. A lényeg ugyanis a belső feszültség, a képek dinamikája és a színészi játék: ez tette klasszikussá Jancsó Miklós Szegénylegények című alkotását is, amely az 1956-os forradalom utáni megtorlás atmoszféráját örökítette meg.
Forrás: Katapult Film/Facebook
Az ortodox zsidók megérkezése káoszt és bűntudatot vált ki a faluban
A lenyűgöző rendezői és színészi teljesítményen kívül érdemes felhívni a figyelmet az 1945 témaválasztására és szemléletének eredetiségére. Tény, hogy az utóbbi időben ráirányult a figyelem Magyarország 1945 és 1948 közötti történelmére, melyet csak mostanában tárnak fel az írók, és a nyomukban most már egy játékfilm is. Grecsó Krisztián (Isten hozott), Závada Pál (Egy piaci nap) és Benedek István Gábor (Miskolc, Zsidó utca, ’46) ugyanúgy a posztholokauszt időszakát mutatják be, mint Szántó T. Gábor novellája, mely a forgatókönyv alapjául szolgált. Megközelítésük magában foglalja a holokauszt utáni magyar társadalom-lélektani és politikai következményeknek a vizsgálatát. Ismeretes, hogy ezekről nem eshetett szó azokban az évtizedekben, amikor a kultúrpolitika 1945-ben kizárólag a felszabadulást és az „új kezdetet” kívánta megjeleníteni – tömérdek hazugsággal és elhallgatással. De az 1989–90-es rendszerváltás után sem volt igény az árnyalt megközelítésre, amikor megjelentek a negatív emlékképek, a szovjet katonák önkényeskedései, a tömeges nemi erőszak és a „málenkij robot”.
Török Ferenc végig feszült filmjéről Tóth Nándor Tamás A bűntudat kakofóniája címmel írt cikket, Klág Dávid pedig így foglalta össze a tartalmát: „Két zsidótól betojt a falu.” Dramaturgiailag valóban nehezen érthető, hogy a két, hangsúlyozottan zsidó kinézetű és öltözetű, szófukar látogató mit keres ebben a meg nem nevezett magyar faluban egy nappal azután, hogy az amerikaiak ledobták Japánra az atombombát. A történet szerint azért jöttek, hogy a helybeli zsidók deportálása után elhagyatott zsidó temetőben tóratekercseket temessenek el, illetve elhantoljanak néhány gyermekjátékot, melyek az Auschwitzban meggyilkolt gyerekeiké voltak. Ugyanakkor megtudjuk, hogy ez a két zsidó nem idevaló, senki nem ismeri őket: nevük, mely már az állomásra érkezésükkor kiderül, senkinek nem mond semmit.
A film hitelesen ábrázolja a helybeliek megrökönyödését és félelmét amiatt, hogy a deportált zsidók visszatérhetnek, és visszakövetelhetik a házukat és ingóságaikat, amelyeket szomszédaik a deportálás után „magukévá tettek”. Kulcsszerepet játszott ebben a Rudolf Péter alakította jegyző, Szentes Péter, aki annak a Pollák nevű drogistának az üzletére vetett szemet, akivel addig a legjobb viszonyban volt.
Nemcsak a falu világa hiteles, de az is, ahogy az új világ megtestesítői, az amerikai dzsipen járőröző szovjet katonák szerepelnek benne: a jelenet, amikor kis híján megerőszakolják a jegyző fiának menyasszonyát, sokat mond a korabeli viszonyokról.
Török Ferenc filmje azt mutatja be, hogy a magyar társadalom, melyből – legalábbis vidéken – a szó szoros értelmében „kivágták” a zsidókat, 1945-ben válaszúthoz érkezett, morálisan megroppant, és emiatt sem volt képes ellenállni az újra, de már más formában rátörő totalitarizmus kísértésének. Nem lehet csodálni, hogy a Szentes Péter korrupt, erkölcstelen és elnyomó világa ellen lázadó fiatalok elutaznak a faluból, új utat keresnek maguknak. De már az is látható, hogy csalódni fognak, hiszen csak statiszták lehetnek egy régi-új, tragikusan végződő darabban.
(1945 – magyar dráma, 91 perc, 2017. Rendezte: Török Ferenc. Forgalmazó: Katapult Film)
Pelle János – www.magyaridok.hu
