Balaton anno.
Nemrégiben egy forró, nyári balatoni napon vendégségbe mentem. A megszokottól eltérő világba cseppentem, amikor beléptem Schilhan Irénke és Rotter Lajos balatonföldvári otthonába. A 122 esztendős Schilhan-ház – eredeti nevén Kedves – mind lakóit, mind az egykori tulajdonosokat tekintve tavi kuriózumnak számít, teli érdekes történeti és családi mozzanatokkal.
A Schilhan név Földváron szinte mindenkinek ismerősen csenghet, hiszen Schilhan József, a Széchényi család uradalmi főkertésze egyike volt azoknak, akik a XIX. század végén a kiépülő földvári fürdőtelep kialakításában részt vettek. A Kedves villa Schilhan József testvérének, Schilhan János vasúti főmérnöknek, vendéglátóm, Irénke nagyapjának a háza volt. A telket 1894-ben vásárolták Schilhan János vasúti szabadalmakból (vasúti váltók, szénemelők) származó pluszjövedelméből, s 1895-re fel is épült a nyaraló. A Kedves megnevezés mellett az ajtó felett ezt lehetett olvasni: „Schilhan János és neje, Irén”.
A család akkoriban Nagykanizsán élt, a Kedvest nyári lakként használták, de a családfő tevékenyen részt vállalt a fürdőtelep életében: a földvári Fürdőegylet vezetőségi tagjaként az 1900-as évek elején különféle műszaki ügyek ellátásáért felelt. Schilhan János fia, Péter gépészmérnök szeretett volna lenni, de az I. világháborúban szerzett bénulásos betegség kettétörte ígéretes pályáját. A bécsi és pesti gyógykezelés sem segített, így hadirokkantként szerelt le, az egyetemet nem tudta befejezni. A két háború között a család már Földváron élt, ahol Péter feleséget is talált magának: a földvári postán dolgozó lányba szeretett bele. 1929-ben megtartották az esküvőt, három leánygyermeküket tisztességgel nevelték.
A legkisebb, Irénke, 1938-ban született. 1927-től az akkor már a család lakóházaként működő Kedves udvarán nyitották meg a balatonföldvári – nyári – kertmozit, ahova még Horthy Miklós kormányzó is ellátogatott feleségével. De Schilhan Péter találékonyságát bizonyítja az is, hogy a kertmozi mellett Nelko szappan néven a Balatonföldvári Fürdő Rt. szappangyárát is üzemeltette. Az időszaki, prosperáló nyári munkák mellett Péter ingatlanközvetítési irodát is működtetett.
Forrás: Fortepan
Fürdőzők a balatonföldvári strandon a két világháború között
A két háború közötti pezsgő időszakot, amely egyben Földvár virágkorát is jelentette, kettétörte a második világháború. Beszélgetésünk alatt sokszor rátekintettem a falon bekeretezve látható, lovasokat, huszárokat ábrázoló színes rajzokra. Hamarosan ki is derült történetük, mely már a háborúhoz köthető. A kis metszeteket az egykori lengyel menekült tábornok, Titusz Mislakowski – a gdański hajógyár igazgatója – rajzolta és adta a családnak. A család még egy ideig levelezett a gyöngybetűkkel író, magyarul jól megtanuló Mislakowskival. 1944. december 3-án érkeztek meg a szovjet csapatok Földvárra, Schilhanék a közeli Pusztaszemesre és Kapolyba menekültek.
Vitték magukkal és őrizték a fürdővárosban villát vásárló családi jóbarát, Bajor Gizi színművésznő tulipános ládáját is. 1945 húsvétján térhettek csak vissza a Kedvesbe, ahol a romok eltakarítását követően a család élete nagyban megváltozott. A kertmozit államosították, az édesapa hajnalonta Lepsénybe járt dolgozni, az édesanya pedig Siófokra. Irénkét származása miatt nem engedték továbbtanulni, Budapesten lett ipari tanuló, majd munka mellett, levelező tagozaton a siófoki gimnáziumban mégis leérettségizett. A pécsi villamosipari technikum levelező tagozatát sajnos egészségi problémái miatt nem tudta befejezni. Siófokon, később Földváron vállalt munkát, és ápolta beteg édesanyját. Itt találkozott újból, a gyermekkori közös nyarak után Rotter Lajossal.
Rotter Lajos ugyanis fővárosi gyermekként sokat nyaralt Földváron, az egykori Katicabogár nevezetű villában. A nyaraló dr. Hargitai Elek és felesége, Zajc Margit tulajdona volt, s az ő vejük lett a kis Lali édesapja, Rotter Lajos. Az a Rotter Lajos, aki a magyar és nemzetközi vitorlázórepülés doyenje, aki az 1936-os berlini olimpián saját maga tervezte, Nemere nevű vitorlázógépével világrekordot repült. Rotter Lajosnak négy fiúgyermeke született, közülük a legidősebb, Lajos 1956-ban, a forradalomban való részvételét követően Angliában talált menedéket.
Az ő élete is regényes: mérnökként bejárta a világot, sikeres üzletember lett, családot alapított, Angliában megépített lakóházát a Balatonról nevezte el. 1993-ban pedig véglegesen visszatért egykori szerelmeihez: Földvárhoz és a földvári lányhoz, Irénkéhez. Rotter Lajos történetei szintén érdekfeszítőek, de azt hiszem, a legnagyobb értéke annak a gazdag filmanyagnak van, amelyet a férfi a mai napig őriz. Az 1940-es évek elején készült kópiák a Rotter család földvári nyaralásának, kirándulásainak megörökítői.
De a fekete-fehér (olykor színes) képkockákon felbukkan Badacsony, Tihany, Szántód, a Balaton-felvidéki tanúhegyek, a monumentális bazaltorgonák képe is. A földvári magaspart, a Galamb-sziget, a vitorlásversenyek, a fövenystrandon futkosó mosolygó gyerekek, a balatoni úszásoktatás, a közös családi biciklizések, rendezett, szép villák, jól öltözött, sétáló férfiak és nők a platánsoron az 1940-es évek elejének boldog balatonföldvári világát idézik.
Irénke és Lajos ma is aktív tagjai a balatonföldvári közösségnek, gyakran járnak a kikötőbe, nagy baráti társaságok mulatságain is részt vesznek. Még hallgatnám a hűvös házfalak közt, a buja kert ölelésében a kedves történeteket, nézegetném a képeket, leveleket, dokumentumokat. De már órák óta itt vagyok, pedig csak néhány percnek tűnik. Huszadik századi sajátos család- és sorstörténetek szem- és fültanúja lehettem ismét. Mégis, amit most hazaviszek magammal, az ennek a különös szerelemnek a bája. Az egykori földvári szerelmes gyerekek, akiket az élet és a történelem elsodort egymás mellől, s akik mégis itt ülnek, békességben, tiszteletben, szeretetben. Kedvesség és nyitottság árad belőlük, pedig sok nehézséget is kaptak az élettől.
Ki érti ezt? Persze, értem, ez a szerelem… Rotter Lajos elmesélte, hogy gyermekkorában úgy gondolta, amiként a Schilhan nagyszülők neve, az övéké is fel lesz írva a Kedves ajtófélfájára. Lajos és Irénke neve számomra – ha csak képzeletben is – nagybetűkkel van bevésve a több mint százesztendős balatonföldvári Kedves bejáratára.
Kovács Emőke – www.magyaridok.hu
