Centenáriumi emléknapot tartottak a caporettói áttörés hősi halottainak tiszteletére október 24-én a Károli Gáspár Református Egyetemen.
Az eseményt Kurucz György, a Honvédelmi Minisztérium megbízottja és Hermann Róbert történész nyitotta meg. A száz éve zajlott eseményekre számos programmal, többek között fotókiállítással és kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek.
Az egyetemen egész napos programsorozattal tisztelegtek a caporettói áttörés áldozatai előtt. A délelőtti órákban levetítették Gulyás Gyula és Gulyás János „Én is jártam Isonzónál” című dokumentumfilmjét. Majd délután a Veszprémben állomásozó Légierő Zenekar adott koncertet, és Hidán Csaba egyetemi adjunktus tartott előadást az első világháborús közelharcokról. Az emléknapot Kurucz György, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézetének vezetője nyitotta meg, majd Hermann Róbert és dr. Hóvári János történészek mutatták be Mánfai György fotós kiállítását, amely Az első világháborús olasz front magyar emlékhelyei címmel nyílt meg. Az Isonzó Expressz 2014 óta járja végig az olasz és a szlovén frontvonalakat, ezzel állítva emléket a caporettói áttörésben elhunyt magyar, osztrák és olasz áldozatoknak; a kiállításon a 2017-es út során készült fotókat tekinthetik meg az érdeklődők. A caporettói áttörés emléke nem él úgy a magyar emlékezetben, mint kellene, pedig ez volt az utolsó nagy katonai győzelmünk – hangsúlyozta az áttörés jelentőségét dr. Hóvári János, majd hozzátette: a német és az osztrák haderővel közösen elért győzelem ugyan nem hozott fordulatot az első világháborúban, mégis jelentős esemény a történelmünkben. Hermann Róbert kiemelte azt is, hogy a legtöbben az olasz oldalról ismerik a caporettói eseményeket Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című regényének köszönhetően.
A kiállításmegnyitót hagyományőrzők fegyver- és viseletbemutatója követte, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak „A nagy háború emléke a 20. században” címmel. A beszélgetésen részt vett Szakály Sándor egyetemi tanár, a Veritas – Történetkutató Intézet főigazgatója, Gereben Ferenc kisebbségkutató, Tefner Zoltán történész, Bába Iván egyetemi docens, egykori külügyi államtitkár és dr. Hóvári János turkológus, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója. A beszélgetőpartnerek közül többen az Isonzó Expressz nosztalgiajáratával indultak útnak, hogy meglátogassák az egykori csatahelyszíneket, illetve leróják tiszteletüket az elesettek előtt. Akadt olyan is, aki személyesen kötődik a történtekhez, mert rokonai estek el az áttörés során. Dr. Hóvári János turkológus nagyapjáról mesélt, aki harcolt az első világháborúban, és bár nem részletesen osztotta meg az ott átélteket az unokájával, történeteivel mégis közelebb hozta számára a történelmet és a korszak mentalitását. „Nemcsak a nagyapámban, de a barátaiban is, akik harcoltak vele a háborút, volt valami mély komolyság, hiszen tudták, hogy ők a túlélők” – fűzte hozzá dr. Hóvári János. Gereben Ferenc is személyesen kötődik az első nagy világégéshez: családi hagyatékában bukkant rá nagymamája és rokonai levelezéseire, melyekből egy kötetet is összeállított „Most minden valamirevaló férfinek itt a helye!” címmel. Az műben több, lövészárokban írt levelet, fényképeket és tábori lapokat is bemutat.
A beszélgetés során mindannyian egyetértettek abban: az első világháború idején – amely magában hordozta a másodikat – még teljesen más volt a társadalmi berendezkedés, az emberek természetesnek vették, sőt kifejezetten elvárták, hogy a fiatal férfiak bevonuljanak katonának, hiszen „ha egy férfi nem jó katonának, nem jó semminek”. „Olyan mentalitása volt az akkori embereknek, amelyet ma már hiába keresnénk” – mondta el Liptay Katalin, a beszélgetés moderátora. Szakály Sándor felhívta a figyelmet arra: nem csupán a katonasághoz viszonyultak másként az emberek, de személyes sértésnek vették azt is, hogy az ő trónörökösükre – Ferenc Ferdinánd meggyilkolására utalt itt a történész, amely ürügyként szolgált az első világháború kirobbantásához – rátámadtak és meggyilkolták őt. A történész elmondta: az ő falujában még hallani lehetett első és második világháborús történeteket, tragédiákat és filmbe illő meneküléseket. Tefner Zoltán történész is hasonló élményekről számolt be: számára meseként, filmszerűen jelentek meg ezek a történetek, magáénak érezte a történelem ezen korszakát és megértette a felmenői mentalitását is. Véleménye szerint ezekkel a történetekkel lehet fenntartani és továbbadni a fiatal generációknak az akkoriban élők gondolkodásmódját. Vajon ők mint egyetemi oktatók képesek átadni ezt a fiatalabbaknak? – tette fel a kérdést Liptay Katalin. Tefner Zoltán szerint az egyetemen megvan erre a lehetőség. Voltak azonban olyan időszakok a történelmünk során, amikor bizonyos rendszerek megfosztották az embereket a hagyományaiktól, az emlékezéstől, ezt azonban vissza kell szereznünk és tovább kell adnunk, ami óriási felelősség – hangsúlyozta Liptay Katalin, hozzátéve: az olyan utazások, mint az Isonzó Expressz, is ezt szolgálják.
A kerekasztal-beszélgetéssel egy időben tartott előadást Négyesi Lajos alezredes, hadtörténész, egyetemi docens, aki részletesen ismertette a caporettói áttörés eseményeit. A programsorozatot első világháborús katonadalokkal zárták, melyeket Lovász Irén énekművész, egyetemi docens, valamint Pál István „Szalonna” és bandája adott elő.
Kultúra.hu
Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária/honvedelem.hu
