A harmincas évek Budapestjének ködös, macskaköves utcái.
Tömény cigarettafüst, a kezekben egy-egy pohár bourbon. Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró épp egy új cikken dolgozik, hiszen a városban megöltek egy lányt, az igazság pedig senki mást nem érdekel, csak őt. A Budapest Noir rendezője, Gárdos Éva, valamint a két főszereplő, Tenki Réka és Kolovratnik Krisztián árult el nekünk kulisszatitkokat.
 |
| Fotó: Zsichla Márton |
Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány halála után nyomoz a harmincas évek Budapestjén. Csakhogy ez az ügy más, mint a többi: mindenhol falakba ütközik. Gordont hajtja a kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, annál kitartóbban követi a nyomokat. A szálak több irányba vezetnek, és úgy tűnik, senkinek sem áll érdekében az, hogy kiderüljön az igazság. Röviden így lehet összefoglalni a Budapest Noir történetét, mely az inkognitóban alkotó Kondor Vilmos azonos című, 2008-ban megjelent, nagy sikerű regényéből készült. A filmváltozatot az Amerikában élő Gárdos Éva rendezte, aki az október 25-ei sajtóvetítést követően elárulta nekünk: körülbelül négy éve, angolul olvasta Kondor Vilmos könyvét, amelynek cselekménye és világa azonnal rabul ejtette. „Hamar felötlött bennem: érdekes filmet lehetne forgatni belőle. Először is, Budapest egy külön karakter benne, ami nagyon izgalmas fogás, másodszor, nagyon közel áll hozzám a harmincas évek világa. Tehát ezek miatt azonnal megfogott a regény. De az is tetszett, ahogyan megjelenik benne a történelem ezen korszaka. Az emberek nem nagyon látják át, mi is történik körülöttük, mégis rá kell jönniük, hogy a világ változik. És ezt Kondor nem didaktikusan mondja el – épp ez volt az én célom is. Csak érzékeltetni azt, mi zajlik a harmincas évek Európájában.” A rendező elmondta, lehetetlen lett volna vászonra vinni a regény teljes cselekményét, ám arra törekedtek, hogy az eredeti mű lényege és hangulata megjelenjen a filmben.
Valamint arra is, hogy megtalálják a tökéletes személyt Gordon Zsigmond szerepére – ami nem volt könnyű feladat. Több hónapon keresztül keresték azt a színészt, aki életre kelti majd a magányos, igazságért harcoló hőst, mire megtalálták Kolovratnik Krisztiánt. A filmvetítést követő sajtótájékoztatón Gárdos Éva elmesélte: a hosszú és sikertelen színészválogatás után látta meg őt egy Nagymező utcai kávéház teraszán dohányozni Ragály Elemér operatőr, aki rögtön azt javasolta, keressék fel a színészt. Kérdésünkre a rendezőnő azt is elmondta, ma már nem is tudna mást elképzelni erre a szerepre. „Krisztiánban van valami különlegesség és lazaság, amit senki másban nem találtam meg. És amikor láttam játszani, azonnal tudtam, hogy ő az, hogy ő Gordon Zsigmond. És ami a lazaságnál és a cinikus humornál is fontosabb: a fájdalmat is meg tudta jeleníteni.”
 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond |
A Budapest Noir forgatókönyvét a 2016-ban elhunyt Szekér András jegyzi. A sajtótájékoztatón kiderült, a stábból páran találkoztak is Kondor Vilmossal, aki több olyan korabeli fényképet is megosztott velük, amelyeket ő maga is felhasznált annak érdekében, hogy a regényben hiteles képet fessen a cselekmény idejéről. Kondor Vilmos kétszer járt a forgatáson is, ám erre senki sem jött rá, hiszen kilétét ott sem fedte fel – árulta el Kemény Ildikó, a film producere.
„A legnehezebb a film noir zsánerére jellemző világ megteremtése volt.”
Erre mutatott rá Kemény Ildikó. De nézzük csak, miért volt ez hatalmas kihívás az alkotók számára. A film noir elnevezést elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák és krimik jellemzőjeként használják, Hollywood klasszikus film noir időszakát pedig általában az 1940-es évek eleje és a késő 1950-es évek közé teszik. A készítőknek tehát olyan stílust kellett életre kelteniük 2017-ben, mely az 1900-as évek elején és közepén élte virágkorát. Olyan filmeket kellett példának tekinteniük, mint a Jean Gabin főszereplésével készült Mire megvirrad vagy a Casablanca, melynek magányos hősét Humphrey Bogart keltette életre. E korszakot és filmeket felidézve komor, fekete-fehér világ jelenik meg a szemünk előtt, Gárdos Éva azonban mindenképpen színes filmet akart készíteni. „Egyetlen nagy noir-filmet sem szerettem volna lemásolni. De, amikor készítettünk egy pilotot a Budapest Noirhoz, természetesen megnéztük, hogy mutatna fekete-fehérben, viszont annyira szép volt színesben, hogy azonnal rájöttem: nem lehet fekete-fehér! Nagyon sajnáltam volna, ha nincsenek benne színek – és nem csak azért, mert így könnyebben meg tudja szólítani a fiatalokat, akik, valljuk be, ódzkodnak a fekete-fehér filmektől.”
 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond |
Gárdos Éva és a stáb többi tagja a filmbéli környezet megteremtése során a legapróbb részletekre is igyekezett nagy figyelmet fordítani: szinte az összes jelmez eredeti, korabeli ruhadarab és a helyszínek tekintetében is arra törekedtek, hogy hitelesen megfessék a ’30-as évek miliőjét. Ebben Ragályi Elemér és fia, Ragályi Márton voltak az alkotók segítségére. A képi világ megteremtése mellett azonban a színészválasztásra is nagy hangsúlyt helyeztek, épp ezért, a legapróbb szerepekben is nagyszerű művészek tűnnek fel. Kolovratnik Krisztián és Tenki Réka mellett a főbb szerepeket Kulka János, Kováts Adél, Dobó Kata, Anger Zsolt és Törőcsik Franciska alakítják. Tenki Réka karaktere, Eckhardt Krisztina pedig egyenrangú partnere Gordon Zsigmondnak. „Az volt a célom, hogy a női főszereplő ne olyan legyen, aki mindig csak helyesel. Nem szeretem, ha a nők nem független egyénként léteznek, hanem csak úgy beleegyeznek mindenbe. Ezért is döntöttem úgy, hogy Krisztina és Zsigmond ugyanolyan erős karakterek legyenek. Továbbá: hiába játszódik a ’30-as években a film, szerettem volna, ha modern. És az a kapcsolat, amely a két főhős között van, nagyon is modern, hiszen bár szeretik egymást, mindketten autonóm egyének, akiknek saját, a másiktól független életük van” – mondta Gárdos Éva, hozzátéve:
„kicsit olyanok, mint Robert Capa és a szerelme, Gerda Taro”.
 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond |
A film női főhősét, Eckhardt Krisztinát alakító Tenki Réka pedig így fogalmazott: „A főhős, a kemény férfi mellett feltűnik egy nő, ez pedig több szempontból is fontos ebben a filmben. Egyrészt nyilván jobban be tudja mutatni a korabeli öltözéket (nevet), másrészt: ezáltal tud megjelenni az érzelem. Hiszen hiába kelt feszültséget maga a krimitörténet – amelynek köszönhetően van miért izgulni –, azért mindannyian arra vagyunk kíváncsiak, milyen a főszereplő magánélete.” A színésznő Gerda Taro életét és személyét példának tekintette a karakter kidolgozása során, hiszen benne – akárcsak a rendező – felfedezte azokat a személyiségjegyeket, amelyek Krisztinát is jellemzik. „Évának jutott eszébe, hogy olvassak Gerda Taróról, mert benne Krisztina egyértelműen felidézte Capa szerelmének alakját. Adott is egy könyvet, melyben az egész élete és munkássága benne van. Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, nagyon kíváncsi lettem arra, mik voltak azok a dolgok, melyeket ez a nő fontosnak tartott. Gerda Taro rendkívüli módon szerette a munkáját, ugyanakkor szerette Robert Capát is. Bátor nő volt, aki, ha a fejébe vett valamit, addig nem tágított, míg meg nem valósította. Aki, ha úgy érezte, hogy beszélnie kell valamiről, akkor beszélt – félelem nélkül. Nekiment a helyzeteknek, döntéseket hozott és vállalta a döntései következményeit. Akkor is, ha az a saját életébe kerül, ahogy az történt is esetében.”
 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond |
Tenki Réka azt is elmondta, Krisztina és Zsigmond nagyon szeretik egymást, ám olyan korban élnek, mely lehetetlenné teszi azt, hogy hagyományos szerelmi kapcsolatban legyenek. A nő ezért döntéshelyzet elé állítja a férfit: „ha akarsz engem, akkor kompromisszumot kell kötnöd. Ha ezt nem teszed meg, akkor elmegyek. De a következő részben folytatódik az ő történetük, úgyhogy már ezért is érdemes lenne leforgatni a folytatást.” Gárdos Éva kérdésünkre kijelentette, szívesen filmesítene meg újabb Kondor Vilmos-regényt, ám az, hogy ezt megteheti-e, a Budapest Noir sikerén múlik. A Gordon Zsigmondot alakító Kolovratnik Krisztián bizonyára partner lenne a munkában, hiszen, ahogy megfogalmazta,
nagy örömmel töltötte el, hogy eljátszhatta ezt a szerepet.
Kolovratnik Krisztián 7-8 éve színészként háttérbe vonult, elsősorban más területen dolgozik, így már csak olyan szerepet vállal el, amelyet igazán szeretne eljátszani. Épp ilyen volt Gordon Zsigmond is, akinek bőrében nagyon komfortosan érezte magát. Annak ellenére, hogy a film előzeteseit látva a legtöbben igen sajátos elvárásokat támasztottak vele szemben – sokan ugyanis azt mondták, ő lehet az új Humphrey Bogart. „Ez olyasmi, amivel nem nagyon lehet, és nem is tudtam mit kezdeni. De ha már itt tartunk, azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy rengetegen olvasták a regényt és nekik határozott elképzeléseik voltak erről a karakterről. Ennek ellenére nem volt bennem semmiféle megfelelési kényszer vagy olyan szándék, hogy mondjuk én legyek az új Humphrey Bogart. Engem egész egyszerűen érdekelt ez a szerep, akárcsak a film.”
 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond |
„Amikor olvastam a forgatókönyvet, nagyon megtetszett a stílusa: egyrészt az, hogy szikár, másrészt az, hogy minden mondatban rejlik valamilyen mögöttes tartalom. Így minden helyzet és mondat olyan volt, amellyel valamiképpen tudtam azonosulni. És be kell valljam, a saját belső világom nagyon hasonló ahhoz, amely megjelenik a történetben. Adott egy férfi, aki próbál nyitott, érzékeny lenni az őt körülvevő környezet változásaira, és igyekszik tenni is valamit. Én is ilyen vagyok” – mondta el Kolovratnik Krisztián, aki arról is mesélt nekünk, milyen élmény volt számára úgy olvasni a regényt, hogy a vásznon már életre keltette a főszereplőt. „Megpróbáltam kívülállóként olvasni a regényt, de nagyon érdekelt, hogy bele tudom-e képzelni magam. Vagyis az foglalkoztatott, rólam is szól-e a történet. És igen: szól.”
A Budapest Noir november 2-ától látható a hazai mozikban.
Készítette: Tóth Eszter
