Egyre rohamosabb ütemben változik Budapest.
Az idei év különösen mozgalmasnak ígérkezik: óriási beruházások indulhatnak, közterek, parkok, műemléki épületek újulnak meg. Állandó építészeti dilemma: hogyan hozható közös nevezőre a szépség és a funkció?
Egységes koncepció szerint tervezik a Duna-partok megújítását, nemzetközi tervpályázatot írtak ki egy új Duna-hídra, és eldől a Római-part sorsa. Elindult a Liget tájépítészeti átalakítása, megnyílik a felújított Szépművészeti Múzeum, és elstartol áprilisban az új Nemzeti Galéria építése is a parkban. Restaurálják az Olof Palme-házat, és lebontják a Blaha Lujza téren álló Corvin Áruház homlokzatát fedő csúfságot.
Elindult a Nemzeti Múzeum kertjének is a teljes körű megújítása, ősszel pedig átadják a felújított Párisi udvart a Ferenciek terénél, befejeződhet Gül baba türbéjének renoválása. Megindultak az előkészületek a Keleti és a Nyugati pályaudvar korszerűsítésére, és az év második felében kezdődhet a Lánchíd és az Alagút teljes felújítása is.
Fotó: Korzó Tervezési Stúdió
A Duna–Buda tervpályázat nyertes látványterve
Az egész világ a csodájára jár majd – mondták pár éve a Dagály uszoda helyére tervezett komplexum látványterveiről. A terv elkészült, valóban pazar lett a vízként hullámzó homlokzatával, csakhogy végül a vizes vb-re megépült Duna Arénának a legkisebb köze sem lett hozzá. A budapesti fejlesztések kormánybiztosa szerint a Duna Aréna első látványterve blöff volt, míg Ferencz Marcel, az épület tervezője Fürjes Balázs tavaly februári kijelentése óta arról az építészeti evidenciáról győzködte a közönséget, hogy egy látványterv sosem esik egybe a végül megépülő valósággal.
A városligeti új Néprajzi Múzeum szintén nem lesz olyan, mint amilyennek a látványtervek mutatják, a tervezők ugyanis az ’56-os emlékmű alkotóival egyeztetve változtattak a bejárható zöldtetőkön, és más lesz a múzeum homlokzata is, magyar képzőművészek által készített alkotások fogják díszíteni. Akkor viszont mégis mire való a látványterv? Kiindulási pont, amelyen az idő és a realitás majd farag egy kicsit, vagy olyan álom, amely vagy valóra válik, vagy nem?
Viczián Zsófia várostörténész szerint a látványterv a laikusoknak szól. Olyan ideális világot mutat, mint amilyet egy lakberendezési magazin, amilyen a mi otthonunk sosem lesz, mert biztosan átesünk egy eldobott legón.
– Látványterv azóta létezik, amióta van sajtó. Ybl Miklós munkáit már rendre közölte a Vasárnapi Ujság. Az Operaház épületének tervei is megjelentek, elé voltak rajzolva a korzózó emberek, a fák, ahogyan Lechner Ödön Magyar Áru- és Értéktőzsdére adott terve elé is a forgalom, ami azt sugallta, hogy az életre, nyüzsgésre tervezték – mondja a történész. – Ybl és Lechner korában javarészt nem az építész, hanem képzőművészek készítették vízfestékkel a rajzokat, amelyeket bemutattak a megrendelőnek, illetve az újságban. A XIX. század 60-as, 70-es, 80-as éveiben viszont még elég nagy volt a különbség a terv és a végeredmény között.
Fotó: Rak-Park
A Korzó Tervezési Stúdió pályaműve szakaszolja a rakpart vízparti sávját, miközben a védett városképet élteti tovább
A terv csupán egy alapstruktúrának számított, amelyet a gyakorlati megvalósítás gyakran felülírt. Van egy ház a Bartók Béla úton, melyet Lechner Ödön a testvérének épített, akkoriban jó befektetés volt a bérházkiadás. Ennél az épületnél látszik az eredeti terveken a homlokzat majolikadíszítése, ám amit ma is láthatunk, az egy egyszerű, vakolttégla-szalagos homlokzat.
Valószínűleg anyagi okai voltak az egyszerű befejezésnek, ahogyan a legtöbb esetben is anyagi okokat kell keresni. A Duna Aréna hullámzó, nagy üvegfelületekkel ellátott épületlátványtervében látszik egy trükk, az úgynevezett heure bleue, azaz amikor egy felvétel a „kék óra” napszakban készül. A nap éppen lebukott, de már ki van világítva az épület. Nem biztos, hogy mindez a napfényben is jól mutatott volna a Duna-parton.
Fürjes Balázs 2015 februárjában a tavalyi vizes világbajnokság házigazdája visszalépésekor kapta azt a megtisztelő, de saját bevallása szerint embert próbáló feladatot, hogy rekordidő alatt építsék fel az arénát.
– Túlzás lenne azt állítani, hogy gazdag örökséget vettem át. Létezett egy látványterv, amelyet a tervezés nagyon korai szakaszában, a területi adottságok feltárása és alapkérdések tisztázása nélkül készítettek el. Előfordul az ilyesmi, de ekkor a végeredmény sosem tud megegyezni a látványtervvel. A Duna Aréna Hosszú Katinka és a FINA szerint is a világ egyik legjobb uszodája lett, a végeredményre pedig – amelyet a vb-nek köszönhetően többmillióan láttak – mindannyian büszkék lehetünk – összegez a kormánybiztos, aki garantálja, hogy az épülő Puskás-stadion viszont pontosan úgy fog kinézni, mint a látványterveken, mivel azok az engedélyes tervek elkészülte után születtek.
A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején futott az Unokáink is látni fogják című tévéműsor, melyben a korszak modern épületeit próbálták népszerűsíteni. Megkérdezték az utca emberét, az általános, összegző értékítélet így hangzott: csúnya és szögletes. Az egyik szóban forgó épület az úgynevezett spenót ház – a színe miatt kapta a gúnynevét – volt az Akadémia mellett, amely már rég eltűnt, a Kossuth téren álló másik „tájidegen” irodaházat mostanában bontották le.
– Az embereknek a hagyományos tetszik. A Déli pályaudvart kifejezetten nem szereti a közönség, hiszen sok funkciótlan, holt tér van benne, építészeti, szakmai szempontból nézve viszont egy nagyvonalú, merész, szép és kifejezetten jól sikerült épület. Azonban Budapest történetében is vannak mostoha sorsú épületek. A Várkert bazár építésekor az volt a cél, hogy rendezzék a vároldalt, ám amikor már kiadtak engedélyeket bérházak megépítésére, a várostervezők hirtelen észbe kaptak, hogy a királyi palotából kinézve így egy bérház hátsó udvara fog látszódni. A bazársor már akkoriban is kudarcnak bizonyult, kongott az ürességtől – folytatja Viczián Zsófia. – Kiadták hát műteremként, ám a korábbi gond még száz év elteltével is visszaköszönt: a felújítása után is nagyon lassan népesült be a terület. A Duna parti Bálnánál útközben derült ki, hogy véges a kivitelezői kapacitás, nem tudták úgy megépíteni, hogy teljesen vízálló legyen, ezért a látványterven is módosítani kellett. Ezek a szerkezetek milliméterre pontosan illeszkedő elemekből állnak, egy kis hiba is végzetes lehet. Régen más kihívások és rekordok voltak, Ybl a régi városháza épületét a Bródy Sándor utcában például kilencven nap alatt húzta fel: még nem száradtak meg a falak, amikor az első országgyűlést meg akarták tartani.
A Gellért-hegy tetejére számos elképzelés született a történelem során a Pantheontól a Duna felett Pestre átvezető kötélpályáig. A Citadellát a magyarok a császári önkény jelképének látták, és szerették volna eltüntetni, mégis a mai napig ott maradt. Reitter Ferenchez köthető az a legendás terv, amelyen a Duna a Nagykörúton hömpölyög. Valamikor valóban volt a körúton egy Duna-ág, talán ezért az 1860-as években gondolhattak arra, hogy kiáshatnák egy hajózható csatornává – vaporettókkal szelni a Dunát a Nagykörúton! –, bár ez inkább egy romantikus elképzelés volt.
Fotó: Liget Budapest
Hazaköltözik a Városligetbe a Néprajzi Múzeum: csaknem 150 év után kap méltó otthont az ország páratlan etnográfiai gyűjteménye. A győztes NAPUR Architect pályázata
A város kitüntetett helyein nem mindegy, hogy mi épül, hiszen évtizedekre-évszázadokra meghatározza a városképet. Ezeket a terveket mindig nagy vita övezi, amióta van társadalmi közbeszéd, a nyilvánosságot nem lehet megkerülni. Egy ilyen épület, tér a köznek épül, a közösség pedig elvárja, hogy azt kapja, amit látott. Fürjes Balázs szerint egy alkotásnak egyszerre kell esztétikai értelemben is időtállónak lennie, ugyanakkor meg kell felelnie a gyakorlatias követelményrendszernek, bár fennáll az öncélú építészet csapdája: amikor a végeredmény nagyon szép, csak éppen funkcionálisan használhatatlan.
– A funkció az egyik és talán a legfontosabb értékelési szempont minden pályázatnál, legyen szó campusról vagy sportlétesítményről. A másik, jóval több vitát generáló szempont az, hogy mi a szép. Ez meghatározhatatlan, szubjektív kategória. Vajon mi az, ami a városrészbe kortárs, mégis időtálló módon illeszkedik, és a legjobb megoldás Budapest múltjához és jelenéhez? A kollégáknak is azt szoktam mondani, amikor a fejüket fogják az egy-egy építkezés kapcsán hallott visszhangok miatt, tessék elmenni a könyvtárba és fellapozni, hogy amikor az Operaház vagy a Parlament megépült, miket vágott egymás fejéhez a sajtó vagy az építészszakma.
Kádár András építész szerint nehéz, amikor egy építésznek nincs jártassága a kivitelezésben, vagy ha a kivitelező nincs megáldva tervezői vénával. Értékelik, ha egy kézben összpontosul a munka, hiszen nem sérül a dizájn, és a felmerülő költségek sem változnak. Az ingatlanpiac tobzódásának köszönhetően az építőipar árai felszöktek, ritkaságszámba megy, amikor egy épület időben elkészül, vagy nem hízik meg menet közben a büdzséje.
– Tízből nyolc ember úgy indul neki egy építkezésnek, hogy minimum 30 százalékkal alábecsüli a költségeket. Sajnos a megbízó sokszor nem érti, „mi kerül ezen annyiba?”, és a tervező sem tudja mindig a tervet a költségvetéshez igazítani. Bojár Gábor, a Graphisoft volt vezetője és az ArchiCAD világhírű tervezőprogram egyik kitalálója mondta egyszer, hogy ha normálisan megterveznék az épületeket, a tervből 95 százalékos pontossággal lehetne kivitelezési költséget számolni – húzza alá az építész.
Amikor Heinrich Nebbien megtervezte a Városligetet, ismerte a korabeli szórakozási szokásokat, és megteremtette azokat a sétányokat, ahol az emberek korzózhatnak. A két világháború között aztán megváltozott a parkok feladata. 1928-ban hozták meg azt a határozatot, hogy kéne egy-két játszótér közegészségügyi okokból. Korábban nem volt a köztereknek ilyen funkciójuk, ahogyan a köztéri sportolás fogalma is ismeretlen volt.
A tizenkilencedik században a sétaparkok a fürdőkultúrához kapcsolódtak. Nem vonták be a döntésekbe a közönséget, hiszen a parktervezés maga is főúri kertkultúrából nőtt ki, nem polgári háttérből. A tiltakozások és csalódások a várostörténész szerint azért vannak, mert az emberek beszorítva érzik magukat, hogy azt a kis zöldet, kis örömöt is elveszik tőlük, miközben a magaskultúra nem hoz mindenkit lázba.
Fürjes Balázs szerint azonban a Városliget mint zöldfelület, mint korszerű közpark újul meg Baán László vezetésével, és Európa egyik legkomolyabb múzeumi negyede születik meg benne. Ilyen fejlesztés pedig legutóbb a millennium idején valósult meg. Épül a Ludovika-campus, vele együtt megújul és kibővül az Orczy park, a nagyközönség számára is nyitott sportcsarnokkal, uszodával gazdagodik Józsefváros. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel párhuzamosan felépül a magyar dizájnegyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem campusa, amely szintén jól illeszkedik majd Zugliget zöldövezetébe.
– A fővárosban minél több zöldfelületet kell létrehozni, megújítani. Ehhez rendbe kell tennünk Pest egyik legnagyobb zöldfelületét, a Népligetet. A budapestiek igényei szerint használhatóbbá kell tennünk a Duna-partot is, amely különleges adottsága a városnak, rengeteg lehetőség rejlik még benne. Bécs nagyon ügyesen „eladta” magát nemzetközileg mint a Kék Duna fővárosa, holott a folyó csak a város szélén folydogál. Nem úgy, mint Budapesten, ahol egyértelműen meghatározza a városképet. Már folyik a csepeli szigetcsúcs újjáépítése is, hiszen Észak-Csepel Budapest déli kapuja, a főváros „aranytartaléka” jelenleg elhanyagolt terület. Zajlik az atlétikai tervpályázat, felépítünk egy teljes diákvárost, továbbá itt lesz a Dél-Pestet és Dél-Budát összekötő új híd is. Tervezésére nemzetközi pályázatot írunk ki, naponta 42 ezer gépkocsival fogja mentesíteni a belvárosi átkelők forgalmát – emeli ki a fővárosi nagyberuházásokért felelős kormánybiztos, aki szerint minden esélyünk megvan arra, hogy az agglomerációval együtt a következő egy-másfél évtizedben hárommilliós lélekszámú, pulzáló és dinamikus, izgalmas és jól működő, biztonságos és kreatív fővárost építsünk.
Terján Nóra – www.magyaridok.hu
