Jó köztársasági elnök lett volna Szent-Györgyi Albertből?
A magyar történelem iránt érdeklődők számára Kun Miklós ismeretlen levéltári források alapján nyújt áttekintést a XX. század útvesztőiről hétről hétre a tavaszi félévben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására. Szent-Györgyi Albert politikai kudarcát abban látja, hogy nem lehetett bábuként mozgatni a Nobel-díjas kutatót.
A magyar történelem iránt érdeklődők számára Kun Miklós ismeretlen levéltári források alapján nyújt áttekintést a XX. század útvesztőiről hétről hétre a tavaszi félévben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására. Szent-Györgyi Albert politikai kudarcát abban látja, hogy nem lehetett bábuként mozgatni a Nobel-díjas kutatót.
Miért érdemes történészként Szent-Györgyi Alberttel foglalkozni? Kun Miklós, túl Joszif Sztálint és elvbarátait érintő kutatásain, megelégelte, hogy ideje nagy részét gazemberek, véres gyilkosok társaságában tölti. Szent-Györgyi viszont jó ember volt. A történészt ráadásul mostanában – mintha csak vonzaná a téma – lépten-nyomon a Nobel-díjas magyar orvos nevével hozza össze a jó sorsa.
A Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozatára készülve az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában véletlenül megakadt a szeme Ferenczy Béni és Szent-Györgyi Albert szovjet katonai parancsnokságra írt kérelmén, hogy engedjék el az internálótáborból a fasiszta váddal illetett Kosztolányi Ádámot, a nagy magyar költő, Kosztolányi Dezső fiát.
Pincéjében, naplói között kutatva fogalmazódott meg Kunban: minderről személyesen is megkérdezhette volna a világhírű tudóst. Fél órát töltött vele fiatal történészként mint a Ferenczy család barátja. De akkoriban még a Kossuth-emigráció története érdekelte Kunt, és a találkozásból csak annyi marad meg emlékezetében, hogy Szent-Györgyi Albert megrendelte a National Geographic magazint Ferenczy Béni özvegyének, Erzsikének, és beszámolt moszkvai utazásáról is, ahol jól érezte magát, bár a magyar belügyesek mindenüvé követték…
Kun Miklós ismeretlen levéltári források alapján nyújt áttekintést a XX. századi történelemről a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Most, ha tehetné, már megkérdezné Szent-Györgyi Alberttől, mit tudtak meg róla a szovjet politikusok Moszkvában, és miért nem lett belőle köztársasági elnök a második világháború utáni Magyarországon.
Grigorij Alekszandrov kultuszminiszterként is romlott ember lehetett – Sztálin halála után a pártvezetés számára kuplerájt nyitott, amelyet majdnem két éven át működtetett Moszkva mellett. Még 1945 januárjában a moszkvai pártközpont agitprop irodájának vezetőjeként levelet írt Sztálin közeli munkatársának, Georgij Makszimilianovics Malenkovnak a magyar professzorról, aki a szegedi egyetemen az 1930-as évek elején izolálta a C-vitamint, és ekkoriban egyike volt a világ legelismertebb tudósainak. A Nobel-díjas kutatóról szóló jelentés közli:
„Szent-Györgyi Albert úgy ismert, mint demokrata, akit üldöztek a német hatóságok és a Gestapo. A Magyar Ellenállási Fronttal is kapcsolatban állt. Jelenleg Budapest egyik pincéjében megtaláltuk a professzort. A vele folytatott beszélgetés során Szent-Györgyi kijelentette, szeretne Moszkvába utazni, hogy ott személyes kapcsolatot létesítsen szovjet tudósokkal. Kérem, közöljék velem, küldjük-e őt Moszkvába, és ha igen, akkor kihez irányítsuk.”
Szent-Györgyi Albert (balra) Budapesten, 1938. Nem váltotta be a szovjet reményeket
Fotós: Fortepan
Malenkov február 16-án továbbította a levelet Molotovnak, aki már másnap kész volt a válasszal: „Tanúsítsunk gondoskodást Szent-Györgyi iránt. Jó lenne tudni, mit cselekszik politikai értelemben. Amennyiben akarja ezt, hozzuk el Moszkvába… Amennyiben pedig úgy akarja, maradjon csak Magyarországon.”
Miként „gondoskodott” volna a szovjet politika Szent-Györgyiről? A kétértelmű kifejezés jelenthette, hogy hadd dolgozzék érdemeinek megfelelően a Nobel-díjas kutató – a háborús években meggyötört, fizikailag is legyengült orosz lakosság felerősítése céljából kutatóintézet létesülhetett volna a C-vitamin felfedezőjének vezetésével a Szovjetunióban. De az eufemizmusokban bővelkedő sztálini időszakban (melyben a „szociális védekezés első foka” kivégzést, a „szociális védekezés másodfoka” 10-15 év börtönt jelentett, ahol nem verőlegényeket, hanem „testmechanikusokat” alkalmaztak) a gondoskodás jelenthette azt is: tartsuk rajta a szemünket.
Miután a szovjet kommandó az Esterházy – a mai Puskin – utca egyik pincéjében rátalált Szent-Györgyire, hosszan elbeszélgettek a tudóssal, aki elmondta magáról, hogy 1943 februárjában lépett kimondottan politikai pályára. A sztálingrádi események után elhatározta, hogy kivezeti Magyarországot a háborúból, ennek érdekében Kállay Miklós és Horthy tudtával Törökországba indult, ahol az angol és az amerikai diplomácia képviselőivel folytatott tárgyalásokat. Ezek nem vezettek eredményre, mert az utazás célja ismertté vált a németek és Hitler előtt. Szent-Györgyi beszámolt arról is, hogy 1944 elején elhatározta egy új politikai párt létrehozását, de miután a németek megszállták az országot, és a szervezet egyes tagjait letartóztatták, bujkálni kényszerült. A jövőjéről így vélekedett:
„Ami az én személyes tevékenységemet illeti, különféleképpen látom ezt. Egy: visszatérhetek a tisztán tudományos tevékenységhez. Ez esetben csupán tanítványaim és munkatársaim szűk körére tudnék hatni, pedagógus módjára. Kettő: részt vehetek országom politikai életében, ám ez esetben lenne kikötésem. Nem vagyok politikus. Néha úgy hiszem, hogy a leendő Magyar Köztársaság egészen jó elnöke tudnék lenni.”
Szent-Györgyi Albert ezzel felkeltette a szovjet vezetők érdeklődését, akik 1945 nyarán meg is hívták Moszkvába. „Hímes tojásként” bántak a professzorral (aki még évtizedek múltán is emlegette, hogy akkoriban az volt a mérce a Szovjetunióban, hányszor kapott a vendég kaviárt. „Én háromszor is kaptam: reggel, délben, este.”)
De valóban nem volt politikus alkat Szent-Györgyi. Szókimondó volt, és miközben találkozni szeretett volna Molotovval és Sztálinnal, a diplomáciai érzéke cserbenhagyta. Moszkvai látogatása során a tudós sehova nem mehetett egyedül, és a hozzácsapódó antifasiszta magyarok, bár a nagy Nobel-díjast láttak benne, azért buzgón jelentettek.
A professzorról írt jelentésekből világosan látszik, hogy Szent-Györgyi be akart számolni a szovjet vezetőknek a Vörös Hadsereg magyarországi atrocitásairól. Hogy a szovjet katonák rablásai és erőszakosságai miatt sötétedés után nem lehet kimenni az utcára. A politikai rendőrség tele van kétes elemekkel. A rendőrök véresre verik személyes ellenségeiket, és minden indok nélkül fasisztázzák őket. A razziák során már több tízezer embert őrizetbe vettek, minden állampolgár feje fölött ott lóg a damoklészi kard, senki nem tudja, mikor kerül a rendőrség kezére, és mi lesz a sorsa.
Szent-Györgyi nem rejti véka alá, milyen rossz véleménye van a magyar kommunista vezetőkről: elképesztően silány társaságnak tartja őket. Elpanaszolja továbbá, hogy Erdélyben csupán papíron létezik magyar egyetem, és környezetének beszámol az ipari létesítmények leszereléséről és elszállításáról is. A tudós egyik besúgója ezzel zárja jelentését: „Becsületes szándékú ember benyomását kelti, de jó szándéka dacára a reakció embere.”
Szent-Györgyi Albert ezek után hiába igyekezett elérni, hogy Sztálin elé tárhassa a magyar nép kiszolgáltatottságát. Inkább letorkolták: Magyarország vétkezett. Nincs helye a maga panaszának. Valójában az történt, hogy Moszkva számára kiderült, a tudós professzor nem illik bele a duhajkodó szovjet politikusi körökbe. Nem lehet bábuként mozgatni őt. Szent-Györgyi úriember volt, ezért különösen érdekes Kun Miklós vállalkozása, aki az úriember személyiségén át tekint a kiszolgáltatott milliók sorsára.
Tóth Ida – www.magyaridok.hu
