Különleges történelmi dokumentumot kapott a Trianon Múzeum.
Felbecsülhetetlen értékű dokumentummal, Kolozsvár hivatalos átadásának-átvételének 1940. szeptemberi jegyzőkönyvével gazdagodott a várpalotai Trianon Múzeum. A 23 óra 59 perc nevű kutatási programjuk nemcsak a két világháború közötti magyar területgyarapodások még élő szemtanúit kutatja fel, hanem a családi hagyatékokban lappangó értékeket is. Eddig már harminc szemtanúval készült videóinterjú, ami több tíz órányi filmanyagnak felel meg.
1940. szeptember 11-én írták meg és délelőtt 11 órakor írták alá a Kolozsvár átadásáról és átvételéről szóló jegyzőkönyvet. A magyar fél képviseletében Beck Albert m. kir. honvéd ezredes, a román fél képviseletében pedig Victor Pop városi főjegyző szignózta a dokumentumot. Az aláírások után a román állam képviselői elhagyták a várost, amely immár közjogi értelemben is visszakerült Magyarországhoz.
Az egyik jegyzőkönyvet Bukarestbe vitték, a másikat a magyar hatóságok kapták meg, de egy harmadik példány is készült, amely ez idáig egy családi hagyatékban rejlett. Beck Albertet a jegyzőkönyv aláírására elkísérte Verebélyi Marssó István hadnagy is, aki a harmadik dokumentumot magával hozta Erdélyből, és az 2017-ig Verebélyi fiánál, Marssó Györgynél volt Kecskeméten. Marssó György tudomást szerzett a Trianon Múzeum
23 óra 59 perc nevű kutatóprogramjáról, és ekkor döntötte el, hogy átadja a dokumentumot a múzeumnak, hogy méltó helyre kerüljön.
– A múzeum a látogatóknak is meg szeretné mutatni a különleges jegyzőkönyvet, ugyanis a román centenárium évében a fájó magyar léleknek vigasza lehet ez a dokumentum – mondta kérdésünkre Köő Artúr történész, a kutatóprogram vezetője.
A történész elmondta, hogy az adakozó apjának egyik sokszor felidézett története is kapcsolódik az 1918-as esztendőhöz. Marssó György szerint a jogász végzettségű apja Kolozsvár városházának átadásánál a románok által hátrahagyott dokumentumok között talált egy 1918-ban Bukarestből küldött felszólítást is, melyben arra kérték a város román vezetőit: torolják meg a helyi zsidóságon azt, hogy nem támogatták nyilvánosan Erdély Romániához csatolásának ügyét, ahogyan azt a szászok tették.
Ezt a román nyelvű dokumentumot is magával hozta Erdélyből Marssó hadnagy, és átadta Pajtás Ernőnek, a koronaőrség utolsó parancsnokának – akinek köszönhetően a nyilas rémuralom alatt a koronát sikerült Ausztriába kimenekíteni –, arra kérve őt, hogy juttassa el Horthy Miklóshoz. Ám azóta az 1918-ban Bukarestben készült dokumentumnak nyoma veszett. Marssó István élete végéig úgy gondolta, hogy ha nem is a kormányzó, de valaki más vezető politikus hagyatékában meg lehetne találni a Kolozsvárból kimenekített iratot.
A 23 óra 59 perc kutatási program idén is folytatódik, továbbra is várnak minden revízióval kapcsolatos fényképet, dokumentumot és visszaemlékezést a koo.artur@gmail.com e-mail-címre.
Pataki Tamás – www.magyaridok.hu
