A kerelőszentpáli kastély Erdély egyik legbotrányosabb sorsú építménye.
Nevezetes csata dúlt a közelben, Balassi Bálint költő is részt vett benne, és majdnem ott is hagyta a fogát.
Erdély egyik legpompásabb kastélyát építették ide, mely évszázadokig megélhetéssel és kultúrával látta el a környékbelieket – ám egyszer a hatalmas kerelőszentpáli kastély ura és úrnője arra a napra ébredt, hogy katonák dörömbölnek a kapun, s mindörökre el kell hagyniuk a főnemesi házat. Marosvásárhelyre, dohos pincébe taszigálták le őket, hogy évekig kilenc négyzetméteren éljen a család a föld alatt. A grófné betonelemeket gyártó üzemben kellett, hogy kavicsot hordjon 56 éves fejjel, a gróf deszkákat osztályozott egy fatelepen.
Jóllehet megkönnyítette a Hallereknek az elválást korábbi évszázados lakhelyüktől, hogy a második világháború hadseregei feldúlták, kifosztották, tönkretették a kastélyt – de persze akkor még lett volna visszaút. Ma már aligha: ez a nemesi lakhely Erdély egyik legbotrányosabb sorsú építménye, amelynek sem teteje, sem méltósága, tégláról téglára hordják el, mint évekkel ezelőtt a magyercsesztvei Mikes-házat, és alulról is bontják, amíg valakinek a fejére nem omlik az egész…
De minden kastély körül vannak hőstörténetek az átmentésről. Kerelőszentpálon a Haller család festményeit, bútorainak egy részét a plébános mentette meg, és amikor minden megnyugodott, visszaszolgáltatta a vagyontárgyakat. Az ősök portréja történészek szerint Erdélyben a Haller család esetében a legteljesebb. Ugyanakkor a szentpáli polgármester néhány évvel ezelőtt bocsánatot kért a falu nevében a családtól, amiért ilyen gyalázatosan szétlopták, tönkretették kastélyukat.
Hogy mi lesz a sorsa a kerelőszentpáli rommezőnek, van-e esély a megmentésére, erről szól sorozatunk legújabb része.
Az NMHH Médiatanács támogatásával.
Major Anna – Margittai Gábor – www.magyarnemzet.hu